Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Ám hogy a megszerzett posztjukat és a kiépített kapcsolataikat az illetékes hatalmi és társadalmi tényezőknél fenntarthassák, befolyásuk érvényesítésénél nem riadnak vissza a tények elferdítésétől. Majd körülbelül így folytattam: - Minthogy én az elhangzott bírálat mögött a valós tények, a konkrétumok helyett ilyesféléket látok, vagyis a valóság elferdítését, a ténylegesen fennálló néhány negatívum túlzott felfokozását, általánosítását, Kiss elvtárs bírálatát nem tudom elfogadni. Ehhez még annyit fűztem hozzá, hogy nagyon lesújtónak és szomorúnak tartom az oktatási osztály becsületes munkájának és törekvéseinek ilyen beállítását, helyesebben lebecsülését. Kiss Györgyöt az éles hangú elutasító válaszom láthatólag meglepte. Kifejezte azt a véleményét, hogy én túlzottan érzékenyen reagálok az elhangzott bírálatra, amelynek az alaptónusa nem a rosszindulat, az oktatásügy lebecsülése, hanem a javító szándék. A pártnak kötelessége - mondotta Kiss György, hogy - kiemelve a negatív vonatkozásokat - rámutasson a meglévő hiányosságokra, hibákra, mégpedig azzal a céllal, hogy azok a továbbiakban ne forduljanak elő, illetve javíthatók legyenek. A bírálatnak viszont élesnek kell lennie - folytatta Kiss György -, és utalt Sztálinnak arra az "útmutatására", hogy amennyiben a kritikának csak öt százaléka igaz, akkor az már jogos. - Ez nem jelenti azt, hogy ugyanakkor a pozitív tényezőket nem ismerjük el, de elsődlegesen a hibákat, a negatívumokat kell feltárni. Ezt tehát így kell felfogni, értékelni és elfogadni a párt részéről, nem pedig érzékenykedni - jegyezte meg Kiss György. Igen ám, csakhogy Kiss György nem vette figyelembe, hogy Tölgyesi László alig néhány hónapja van csak a párt köznevelési felelős posztján, tehát nem ismerheti még, főleg nem átfogóan a megye tanügyi helyzetét! Azt csinálta egy rövid vizsgálódás keretében, hogy kiragadott néhány "kényesebb" területet, azokra vonatkozóan információt kért és kapott egyik-másik elégedetlen karrierista kartárstól. Ezt aztán még feltupírozta, és betáplálta a bírálatot végző Kiss György csomagjába. Felvetődik itt természetesen az a kérdés, hogy miért tette volna ezt ilyen módon Tölgyesi László? Feltevésem szerint volt ebben bizonyos viszonzási szándék. Még Esztergomban voltam a tankerületi főigazgatóságon, amikor Tölgyesi László feleségével együtt Tokodaltáróra került az ottani általános iskolához. Özvegy édesapja bányász volt Tokodaltárón, László fia pedagógiai főiskolát végzett, ahol harcias felesége tanársegéd volt. Mindketten Tokodaltárón azzal kapták meg a kinevezésüket, hogy lakásigényük nincs, László édesapja befogadja őket a lakásba. Időközben Tokodaltárón megüresedett egy pedagógus szolgálati lakás, amire már régóta igényt tartott Tili István, családos, tokodaltárói kartárs. A lakás megüresedése után erre a lakásra a Tölgyesi házaspár is beadta az igényét, azonban az összes körülményt mérlegelve a lakást Tili István családos pedagógus részére utaltuk ki. Én voltam az ügy előadója, tehát Tölgyesiek neheztelése felém irányult, amit több helyen kifejezésre is juttattak. Tölgyesiek a későbbiekben Tatabányára kerültek, Tölgyesi László bányász édesapja és párttagsága révén egyenesen az MDP Komárom Megyei Bizottságára, mégpedig a megyei oktatásügyet felügyelő, köznevelési felelősként az agit. prop, osztályra. A felesége egy ideig általános iskolánál tanított, majd rövidesen a Komárom Megyei Tanács VB-a oktatási osztályának ideológiai előadója lett. Engem a Megyei Pártbizottság által eszközölt beszámoltatásom után 1953. október 15-i hatállyal az oktatási osztály vezetőjévé neveztek ki. Tölgyesivel a későbbiek során jól együtt tudtam működni, támogatta az osztály munkáját.