Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

nem akarták, nem vállalták a kérdés megoldását az értelmiséghez tartozó Besey László javára a munkásosztály kivételezett rétegéhez sorolt Németh Péter "spanyolországi szabadságharcos" ellenében. A kérdés ügyintézői közül Németh Péter minden fenyegetőzése, agresszív fellépése ellenére egy bátor ember akadt csak, az Esztergomi Járásbíróság végrehajtója. Az ő eredményes intézkedését azonban avatatlanul és önkényesen keresztezte Czifra "elvtárs" beavatkozása, döntése Németh Péter javára - mondván, hogy minden dologban a munkásosztály élcsapatának, a pártnak van döntő szava. Jelen esetben pedig Czifra "elvtárs" így gondokozott: "A párt én vagyok, tehát döntök." És döntött. Közben egyik tényező sorozatosan a másik tényezőnek dobta át a labdát, az pedig utolsónak mindig a szerencsétlen táti tanácselnöknél s a tanácsi adóügyi előadónál kötött ki. Ők viszont féltették az életüket Németh Péter pisztolyától, és nem mertek cselekedni. Sem erkölcsi, sem anyagi jóvátétel Őszintén szólva én már akkor világosan láttam, hogy Németh Pétertől nem kaphatok anyagi, egyben erkölcsi elégtételt, amikor Czifra "elvtárs" a párt nevében beavatkozott a dologba. Tisztán kirajzolódott, hogy ők, mármint Czifra "elvtárs", továbbá a Komárom Megyei Bíróság elnöke, akire Czifra "elvtárs" hivatkozott, no meg többek között Dömös alispán nem az igazság, hanem a spanyol szabadságharcos Németh Péter szövetségesei, bármilyen gyarló ember is legyen az. Engem már ezek után nem annyira a pénzem érdekelt, mint inkább a dolog erkölcsi oldala. Sajnos azonban, jelen esetben ezt a kettőt nem lehetett egymástól elválasztani. így aztán tudomásul kellett vennem, hogy ilyen és hasonló vonatkozású kérdésekben csak a munkásosztály képviseletét ellátó szervezeteknek, a hatalom képviselőinek lehetett igazuk, no meg hát a védenceiknek. Egy azonban biztos, hogy a vázolt állapotok, eljárások és cselekvések már elég jelentős mértékben 1956 felé mutattak. Némi magyarázatra szorul az a körülmény, hogy Czifra "elvtársnál" miért tettem az elvtárs szót mindig idézőjelek közé. Többektől hallottam Tatabányán, egy vele egy utcában lakótól is, hogy amikor a II. világháború utolsó napjaiban már Tatabánya alatt dörögtek a fegyverek, Czifra "elvtárs" még mindig a nyilasok jelszavával biztatta a bányászokat, hogy "kitartás testvérek". Ezért aztán a környék lakói egyszerűen "zöldikének" nevezték őt el, és egymás között még akkor is így hívták, amikor már a Magyar Kommunista Párt Komárom Megyei Bizottságának volt a munkatársa. Nagy Imre kormányprogramjának hatása az oktatásban 1953 júniusában Nagy Imre lett a Minisztertanács elnöke. Kormányprogramja sok értékes intézkedést helyezett kilátásba. Igen komoly harcot hirdetett a szélsőséges baloldali elhajlások, a törvényességet sértő eljárások, visszásságok ellen a társadalmi feszültségek feloldása, a félelem nélküli nyugodt légkör, a kedvezőbb munkakörülmények, stb. érdekében. A tanügyigazgatás dolgozói és a pedagógusok döntő többsége nagy megértéssel és örömmel fogadta Nagy Imre kormányprogramjának előrelátható megvalósítását az oktató-nevelő munka és egyéb társadalmi tevékenység területén, nem kevésbé egyes párttitkárok, tanácselnökök és más funkcionáriusok kiskirálykodásának csökkentését, netán megszüntetését.