Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

alatt 25 magyarországi járásban egy szétszórtan élő félmilliós társadalmat?" (Janics Kálmán: A hontalanság évei c. könyvéből). A csehszlovák hatóságok 181.512 felvidéki magyart vettek fel az áttelepítendők jegyzékébe. A magyarországi szlovákok közül a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság igen hatékony és az egész ország területén kifejtett propaganda tevékenysége mellett is csak 90.000 fő volt az áttelepülésre jelentkezők száma, végül azonban csak 59.774 személy volt hajlandó Csehszlovákiába áttelepülni. Maga ez a tény is megkérdőjelezi Dr. Okálinak a "tudományos" statisztikai adatát a magyarországi szlovákok létszámát illetően. A szlovákiai magyar kérdés rendezésével a lakosságcsere-egyezmény aláírása ellenére a csehszlovák kormány és az erősen magyarellenes szlovák szervezetek nem voltak megelégedve. Ezért a kérdés rendezésével nemzetközi viszonylatban a csehszlovák kormány kérésére másodízben a párizsi konferencia (békekonferencia) foglalkozott. A csehszlovák kormány kérte a békekonferenciától, hogy Magyarországot kötelezze 200.000 szlovákiai magyar befogadására. Ennek engedélyezése esetén a lakosságcsere egyezmény hatálya alá nem eső magyarokat ki akarta utasítani Csehszlovákiából. A konferencia nem fogadta el ezt a csehszlovák javaslatot. Annak ellenére, hogy a népcsere egyezményben a szlovákiai magyarság ügyében egyoldalú erőszakos megoldását jelentő széttelepítés felfüggesztésére Csehszlovákia kötelezettséget vállalt, a párizsi békeértekezlet határozata pedig kizárta a szlovákiai magyar kérdésnek az egyoldalú erőszakos megoldását, a csehszlovák államférfiak és a szlovák sajtó a békekonferencia után (1946. október 14-től) sem szűntek meg hangoztatni az egyoldalú megoldás keresztülvitelével való fenyegetődzést. A csehszlovák külügyminisztérium szlovák államtitkára, Clementis Vladimir a csehszlovák parlament külügyi bizottságában 1946. október 31-én a magyarok kitelepítéséről mondott beszámolójában hivatalosan megfenyegette a magyar kormányt ilyen egyoldalú intézkedésekkel. Ismertetve a párizsi konferencia határozatát, kijelentette, hogy a szlovákiai magyar kérdés megoldásának módja főleg a magyar kormány kezében van. Ámbár a végleges megoldást - mondotta - a legrosszabb esetben el tudjuk intézni magunk is. (Pozsonyi Pravda, 1946. november 1.) A Pozsonyban megjelenő Národná Obroda hivatalos lap (1946. november 13.) hasonló szellemben vélekedik a szlovákiai magyarok sorsáról. Jogunk van - írja - a magyarokat asszimilálni és minden eszközzel nemzeti államot teremteni Csehszlovákiából. Minthogy a magyarok nem hivatkozhatnak kisebbségi jogokra, utolsó lehetőségünk csakis a magyarok belső széttelepítése lehet Csehszlovákia különböző területein. A csehszlovák kormány földmüvelésügyi minisztere, Duris még határozottabban nyilatkozott erről az erőszakos egyoldalú elintézésről, amikor bejelentette, hogy hamarosan megkezdődik a szlovákiai magyar kérdés végleges rendezése, mégpedig úgy, hogy a magyarokat a szudétanémet vidékre telepítik át. (Pozsonyi Pravda, 1946. november 16.) Ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtására a szlovákiai Telepítésügyi Hivatal kapott megbízást. A Hivatal 1946. november 4-én 12.771-1-1946. szám alatt bizalmas rendelkezést adott ki a szlovákiai magyarok átcsoportosításáról, áttelepítéséről jelenlegi lakóhelyükről Csehország területére. A rendelkezés szerint fegyveres kényszerrel a szudétanémet vidékre telepítik át a 23 szlovákiai magyar járásból mindazokat a magyarokat, akik nem kerülnek át Magyarországra a Magyarország és