Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Felmondó levél - Egyetlen ok: magyar nemzetiség Feleségem két hónapi tanítás után megkapta az érsekújvári tanfelügyelőség útján a Csehszlovák Iskolaügyi Minisztérium felmondó levelét, amelynek kezdősorai a következők: "Önt, mint magyar nemzetiségű tanítónőt állásából 1945. július 1-i hatállyal elbocsátom minden jogigény nélkül..." Tehát egyetlen indok a magyar nemzetiség. Ilyen felmondó levelet kapott minden magyar nemzetiségű pedagógus. Ehhez mindjárt hozzáfűzöm, hogy én magam is, amikor 1947-ben a hadifogságból hazatérve jelentkeztem azt Iskolaügyi Minisztérium pozsonyi kirendeltségén. Ezek az elbocsátások Benes Eduárd csehszlovák államelnök és a csehszlovák kormány kassai proklamációjának voltak a következményei. Ezt a proklamációt Gottwald, a Csehszlovák Kommunista Párt főtitkára is aláírta. A proklamáció egyébként a felvidéki magyarságot kollektive felelőssé tette Csehszlovákia feldarabolásáért, és megfosztotta a csehszlovák állampolgárságtól. Kivételt képeztek azok, akiknek valamelyik őse szlovák nemzetiségű volt, és ennek alapján kérték a reszlovakizálásukat, a szlovák nemzetközösségbe való visszatérésüket. Természetesen, egyúttal valamennyi magyar tannyelvű általános és középiskolát megszüntettek, ugyanígy a magyar óvodákat. 1945. szeptemberétől már a tanulóknak csak szlovák iskolába lehetett beiratkozniuk. Mi több, üldözték a magyar beszédet is. Plakátok jelentek meg végig az egész Felvidéken ilyen szövegekkel: "Na Slovensku po slovensky." "Mad'ari za Dunaj!" (Szlovákiában szlovákul, magyarok a Dunántúlra!) Szélsőséges, vad nacionalizmus lángolt fel Szlovákiában a magyarok ellen a Csehszlovák Kommunista Párt, a Csehszlovák Kormány és a Slovenská Matica (Szlovák Anyácska) nevü szervezet kezdeményezése és támogatása alapján. A kassai proklamáció értelmében a magyar nemzetiségű alkalmazottakat azonnal elbocsátották, így a felvidéki magyar népet megfosztották a vezetőiktől, azokat pedig a jövedelmeiktől. Ezért a feleségem is a szüleire volt utalva a két kisgyermekével, és eltartásukban nagy segítségére volt húga, a Rozika, aki orvosként alkalmazást nyert az érsekújvári kórházban. Marion, a nővére viszont szép ruhácskákat varrt a két kisgyermekünknek. Mindezekről és még sok minden másról esett szó már közvetlenül a megérkezésem után. Persze, én is beszámoltam röviden fogságom "élményeiről", mert hát igen kevés volt az, amit megtudtak közben rólam a lapjaimból, a betegként hazaérkezett egy-két fogolytársamtól. Emil papa - Érsekújvár jeles polgára Késő délután megjött a strandról az apósom is, Emil papa, a feleségem nevelöatyja, Érsekújvár kiemelkedő polgára. Ő sajnos ugyan még 1957-ben meghalt, de a Dunatáj c. hetilap 1993. januári számában Érsekújvár jeles polgárai között a városért, az ifjúságért, a cserkész mozgalomért, a sportélet fellendítéséért, a szegény gyermekekért végzett kimagasló tevékenységéért még mindig az első helyen említi őt meg. Luzsicza Lajos festőművész pedig Szülőföldem Érsekújvár c. könyvében mély hálával emlékezik meg egykori tanítójáról, és egész oldalakat szentel Emil bácsi munkásságának méltatására. Emil papa létesítette az érsekújvári strandot is, amelynek egyik nagy jelentősége az volt, hogy hajnaltól estig tartó munkájával megteremtette a különböző, főleg a