Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)
BEVEZETÉS
abban az időben is a kapuőrségnél, a két barakkhoz egészen közel teljesített valamiféle szolgálatot. Bizonyára jól megfigyelte az eseményeket és az elhangzottakat, köztük az ezredes szelídítő és leszerelő, megadásra kényszerítő szavait. Úgy is volt, ahogy megígértem. Felkerestem a német barátomat, elmondtam neki, hogy mire vagyunk kíváncsiak, és hogy mit gyanít ezzel kapcsolatban Alfonz atya. Elmosolyodott, és kérdezte tőlem, hogy ismerem-e azt a történetet, amikor egy kisfiút, a Szepit anyukája magával vitt egy áruházba. Valamit akart ott vásárolni. Többek között bementek a játékosztályra is, ahol az anyuka egy kis játéklovat akart venni a fiának. A kisfiú azonban meglátott ott egy nagyobb játéklovat, és elkezdett nyafogni az anyjának, hogy a nagyobbikat vegye meg, neki az a kisebbik nem kell. A nagyobbik lovacska jóval drágább volt, ezért az anyuka magyarázta a kisfiának, hogy nincs annyi pénze, jó lesz az a kisebbik is. A gyerek azonban nem tágított, szinte már ordítozott, hogy ő innét nem megy inkább haza, neki a nagyobbik lovacska kell. A fiú annyira botrányosan viselkedett, hogy már több vevő, végül az áruház főnöke is felfigyelt rá, és megsajnálta az anyukát. Ezért odament hozzá, és halkan elmondta a szégyenkező anyukának, hogy van nekik egy eladójuk, aki nagyszerű pszichiáter, jól tud a gyerekek hangján beszélni és hatni rájuk, már néhány esetben pillanatok alatt megoldott ilyen feladatokat. Kérte a mamát, engedje meg, hogy ideküldje, beszéljen az a kisfiával. Az anyuka természetesen belenyugodott, annál is inkább, mert a kisfia még váltig folytatta a botrányos viselkedését. Az áruház vezetője elment, és tájékoztatta az illető eladót, miről van szó. Az rövidesen megjött, odament a bőgő gyerekhez, kézen fogta és félre hívta, hogy mond neki valamit. Súgott valamit a fülébe, mérgesen ránézett a gyerekre, aki azonnal abbahagyta a sírást, odament az anyukájához, és mondta neki késsé még szepegve, hogy jó lesz neki a kisebbik lovacska is. Az anyuka megköszönte az eladónak a segítségét, megvette a fiának a kisebbik lovacskát, amire még éppen futotta a pénze, és hazament a kisfiával, aki most már örült a kisebbik lovacskának is. Az anyukát azonban izgatta a dolog, hogy mit mondhatott ez az eladó az ő akaratos kisfiának, aki annak hatására hirtelen megszelídült. Ezért másnap bement az áruházba, megkereste az illető eladót, és megkérdezte tőle, hogy emlékszik-e arra, mit mondott a kisfiának a lovacskával kapcsolatban, amire az hirtelenében szófogadó, jó kisfiú lett, és egyszeribe jó volt neki a kisebbik lovacska. "A következőket mondtam neki - adta meg a választ az eladó - ide figyelj te csibész kölyök, ha nem hagyod abba azonnal a bögest meg nyafogást, úgy fenéken rúglak, hogy kiviszed a ház falát, az utca kövén találod magadat. Még az anyukád se fog megsiratni. Megértetted?" - Hát ilyen kitűnő pszichiáter volt az ezredes is - mondta az én német barátom. Aztán folytatta -, hogy az ezredes először alkudozni kezdett a padlásra menekültekkel, majd néhány ígérettel halmozta el őket, hogy nem lesz semmi bántódásuk, ha lejönnek, stb. Mikor ez sem hatott, akkor Szibériát kezdte nekik emlegetni, de erre sem mozdultak a gyerekek, sőt, valamit vissza is szóltak neki. Ez aztán végképp méregbe hozta az ezredest, és kijelentette, hogy amennyiben legkésőbb 10 percen belül nem hagyják el a padlást, benzinnel beöntözik a bejáratot, és rájuk gyújtja az épületet. - Sztálin elvtársra esküszöm - fejezte be a "pedagógiailag, lélektanilag jól megalapozott és átgondolt" beszédét az ezredes. Aztán elkezdte nézni az óráját, és eközben némileg hátrább lépett, hogy a gyerekek lássák őt és abból, hogy nézi az óráját, komolynak ítéljék meg az általa kifejtett nagyon határozott fenyegetést, tetézve Sztálin nevével. Mindez hatott, ezért adták meg magukat a konok bűnözők - fejezte be kimerítő magyarázatát a német tolmácskollégám.
