Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

De - legalább is az én tapasztalatom szerint - nem megy végbe az új élményre való felfigyelés során az előző állapotunk vezérlő gondolatának elhanyagolása, nem kapcsolunk át teljesen az új élményre, általában nem áll fenn az ezt követő kizárólagosság. Az oroszoknál éppen a leírtakból fakadóan tapasztalható a sűrűn előforduló hirtelen hangulatváltozás, helyesebben hangulatváltás. Még egy példával, ill. eseménnyel szeretném a fent leírt állásfoglalásomat alátámasztani. A hadifogoly tisztek részére a nemzetközi jog szerint nem kötelező a munka. Ezt nekünk az oroszok ki is hirdették. Önként természetesen vállalhatunk, mondták az oroszok. A szovjet táborparancsnokságok tisztjei gyakran emlegették nekünk azt is, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék. Úszmanyban a törzstiszteket és betegeket kivéve általában mindenki dolgozott valamit. Történt pedig egyszer, hogy az egyik fogolytársunk a gyenge élelmezés miatt megtagadta a munkát, ill. a munkába való kivonulást, és ezt aztán többen is követték. Ezért aztán Krjukov alezredes hirtelen szörnyű méregbe gurult, lefasisztázta az illetékeseket, Szibériával fenyegetőzött, és az egyik tisztnek a hátán eltörte a gereblye nyelét. Ott voltam az esetnél, mint tolmács. Roppant feszült és kellemetlen volt számomra is a helyzet. Erre hirtelen gondoltam egyet, és a következőket "tolmácsoltam" a táborparancsnoknak: - A magyar hadifogoly tisztek tisztelik és becsülik Önt, és megértik az Ön nehéz helyzetét, de Önök is értsék meg a mi helyzetünket, sokszor gyenge az élelmezés és mindenki fáradtságra panaszkodik. - Hogy engem becsülnek, ezt csak Ön mondja - válaszolta a táborparancsnok. - Ezt nem én mondom, én ezt tolmácsolom - volt rá a feleletem. Erre aztán elmosolyodott, elnézést kért a verésért. A dolog következménye az volt, hogy aznap nem volt kivonulás munkára, hanem az egész tábor részére fürdés a kb. 2 km-nyire levő elég bővizű patakban, s a lényeg, hogy átmenetileg a koszt is feljavult. Ez is tipikus példája volt annak, hogy zuhantak az oroszok hirtelen egyik hangulatból a másikba, esetleg az előzőnek pont az ellenkezőjébe. Mondhatná erre valaki, hogy nálunk is előfordulnak hasonló esetek, akár a körfűrésszel, akár pedig a veréssel és fürdéssel kapcsolatos eseménysort vizsgáljuk. Ott van például - Petőfi verse szerint - Csokonai Vitéz Mihály esete a boroshordó csapjával kapcsolatban. Igen ám, de mégis van mentalitásbeli különbség köztünk és az oroszok között. Nálunk az ilyesféle dolog itt-ott, esetenként előforduló valami, az oroszoknál viszont ez szinte általános jellemvonás. Ezt mi nap mint nap tapasztalhattuk. Számtalan példával tudnám ezt alátámasztani. Arról már szó esett, hogy 1945. május 5-én értünk Úszmanyba, megtörtént az ideiglenes elhelyezésünk, a zabra persze itt sem maradhatott el, aztán jött a fürdés, fertőtlenítés, borotválás. Az első napokban sokat fáztunk, május 6-án hó is esett. Aztán fokozatosan kialakult valamiféle tábori rend, s az időjárás is javult. A fegyverszünet és hatása Május 9-én már hajnal óta nagy sürgés-forgás volt tapasztalható az oroszok részéről, értesültek róla, hogy vége a háborúnak, a németek kapituláltak. Ezt az örvendetes tényt velünk is közölték az oroszok. Jól emlékszem rá, ragyogó napsütés volt, felsorakoztatták az egész tábort, beszédek hangzottak el orosz, magyar és német nyelven. Magyarul Dési Frigyes mondott beszédet, kihangsúlyozva, hogy a Szovjetunió dicsőséges hadserege valóban felszabadította Magyarországot. (Dési Frigyes idehaza aztán a Magyar Kommunista Párt tagjaként a Meteorológiai Intézet igazgatója lett.) Felolvasták Sztálin