Vörös Béla 1899-1999 Emlékkönyv (Esztergom, 1999)

DOKUMENTÁCIÓ - Az első és az eddig utolsó hazai lexikoncikk

Vörös 1. Béla, szobrász, Esztergom, 1899. dec. 14. A bpesti Iparművészeti Iskolában Simay Imrénél, Stróbl Alajos mesteriskolájában, továbbá Vedres Márknál és Radnai Bélánál tanult. 1924. a Szinyei Társaság Nemes Marcell ösztöndíjával Párizsban folytatott tanulmányokat. Az UME tagja. = Művészeti Lexikon (Szerk. Éber László) 2. köt. 1935. Vörös Béla (Esztergom, 1899. dec. 14. - Párizs, 1983. febr. 5.): szobrász Tanulmányait 1916ban kezdte az Iparműv. Isk. díszítöszobrász szakán, majd Szinyei Merse Pál segítségével átkerült Stróbl Alajos mesterisk.-jába. A Tanácsköztársaság idején Vedres Márk tanítványa volt a Képzőműv. Föisk.-n. Baloldali érzelmei miatt eltávolították a föisk.-ról, később a festő szakra sikerült visszakerülnie. Mestere itt először Csók István, majd 1923-tól Vaszary János volt. 1924-ben elnyerte a Nemes Marcell-alapítvány külföldi ösztöndiját, ezzel hagyta el 1925-ben Mo.-ot; s Párizsban telepedett le. 1932-ben Nizzába ment, iparművészeti tárgyakat, szobrokat faragott elefantcsontból. Párizsba érkezése után legerősebben a kubizmus hatott rá. Kapcsolatba került Jacques Lipschitzcel, a kubizmus legjelentősebb szobrászával, de hatottak rá Archipenko művei is. Beépítette művészetébe a primitív művészet formavilágát és arányrendszerét is, s maszkjaiban az expreszszi on izmus hatása is érezhető. Megmaradt az emberi alak mintázásánál. Az első időben nagy, súlyos tömegeket formált mértani idomok felhasználásával, de művei mégsem statikusak. Későbbi alkotásai légiesen könnyed, törékeny plasztikák. Utolsó korszakában műveibe idegen tárgyakat is beépített, ezzel az assemblage felfogásához közeledett. = Magyar Életrajzi Lexikon, 4. köt. 1994.