Vörös Béla 1899-1999 Emlékkönyv (Esztergom, 1999)

OLVASÓKÖNYV A TÁJÉKOZÓDÁSHOZ - Galambos Ferenc: Vörös Béla grafikái (1972)

lényeges elemei, egyes momentumai máig vissza-viszszatérnek művészetében. Kifejezési eszközei változatosak: ceruza, tus, kréta, akvarell, gouache mind szerepelnek fegyvertárában, s a vegyes technikák is mesterükre találtak benne. Grafikai művészetének kezdeti korszakában a pár merész, de határozott vonallal kialakított valamennyi kompozíciója egysíkú; nincs árnyék, legtöbbször a háttár is üres. A síkot lezáró vonal uralkodó szerepe ellenére grafikái - bár csak műfajilag megszokott eszközöket használ - itt-ott még a szoborvázlat erejével hatnak, s anyagba kívánkoznak. Fejlődésének további szakaszában már árnyékoltabban rajzolt, jobban részletez, bár sosem vész el a részletek sűrűjében. A háttérrel nemcsak kiemel, de karakterizál is, és hangulatot teremt. A formák határozottabb alakot nyernek, a ruha szerves részévé válik a nem aktos kompozícióknak; a vázlatszerűséget a vizuális vagy intellektuális élmények munkásabb, igényesebb, kevéssel is sokat kifejezni tudó megoldása váltja fel. E korszakának a Leányfej, a Vízhordónő, az Akt a szabadban stb. a legsikerültebb alkotásai. E korszak a negyvenes évekre esik. A Leányfej már a kubizmustól való elszakadás jegyében fogant. A fej még őriz kubisztikus vonásokat, a nyak hengeres megoldása is a klasszikus kubizmus alaptörvényeit idézi, de a kompozíció a maga egészében, különösen a felsőtest kialakításában a síkszerűség, a vastag vonalak könnyednek nem nevezhető, de mégis játékos ritmusú, a foltok és vonalak váltakozó, harmonikus együttese a karakterizáló képesség új útjait s a kifejezés egyéni megoldását jelzik. A Vízhordónő a lendületes mozgás, a formák realisztikus-kubisztikus megformálásának szerencsés ötvözete; a vastagon felvitt tus karakterisztikus, nemcsak kontrasztokat kialakító, de plaszticitást is biztosító alkalmazásának mintaszerű megoldása. A lényegre szorítkozik, mégis a teljesség benyomását nyújtja: művészi hatását a háttér töretlen, tiszta síkja, a formák nagyvonalú kialakítása, az erő és szépség találkozása még jobban kiemeli. Az Akt a szabadban szintén a kubizmusban gyökerezik, de a test egyes részeinek kialakításában már oldottabb formákat követ, s a kubizmus statikus nyugalmát az expresszionizmus teremtő nyugtalanságával köti össze. Az egyik térd