Vörös Béla 1899-1999 Emlékkönyv (Esztergom, 1999)

OLVASÓKÖNYV A TÁJÉKOZÓDÁSHOZ - Dévényi Iván írásaiból (1958, 1970, 1972)

nöke, [...] Magyarország akkori párizsi követe. A művész azóta is rendszeresen szerepel párizsi és vidéki csoportkiállításokon. Bár Vörös Béla 1925-ben Franciaországban telepedett le, megőrizte kapcsolatait a magyar képzőművészettel: a 20-as évek második felében részt vett az Új Művészek Egyesülete (UME) kiállításain, s munkáinak reprodukcióit a két világháború közötti időszak olyan tekintélyes hazai művészeti folyóiratai közölték, mint a Magyar Művészet és az Új Szín. Az 1947 áprilisában Budapesten megrendezett franciamagyar kiállításon is részt vett (Marie Laurencin, Bonnard, Jacques Villon, André Lhote, Braque, Marcel Gimond, Edouard Pignon, Csáky József, Beöthy István és mások munkáinak társaságában), 1948 augusztusában pedig azon a tárlaton szerepelt a Nemzeti Szalonban, amelyen francia, spanyol és magyar festők és szobrászok (Jean Lurçat, Marcel Gromaire, Fautrier, Clavé, Palmeiro, Czóbel Béla, Pór Bertalan, Vasarely, Schöffer stb.) munkái kerültek bemutatásra. [...] A Kortárs 1948. május 15-i számában Lajta István elemezte Vörös Béla elefántcsontból faragott szobrait: „ Vörös Béla mindenben alkalmazkodik az elefántcsont természetéhez, - mondhatnánk: elefántcsontban gondolkodik... Nagyvonalúságra, a tömegek világos tagolására, a formák eleven ritmusára törekszik; munkáit konstruktív tendencia jellemzi. Tevékenységével új utat mutatott, valósággal forradalmasította az elefántcsont-faragást. Igazi érdeme és jelentősége abban van, hogy visszavezette az elefántcsont-faragást eredeti rendeltetéséhez. " 1965 novemberében a Művészet - a Magyar Képzőművészek Szövetségének folyóirata - közölt egy kisebb tanulmányt Vörös Béláról, 1970 decemberében pedig a [...] Forrás című szemle. [...] = Vörös Béla albuma, Bp. Corvina Kiadó, 1972. 11-15.