Vörös Béla 1899-1999 Emlékkönyv (Esztergom, 1999)

OLVASÓKÖNYV A TÁJÉKOZÓDÁSHOZ - Dévényi Iván írásaiból (1958, 1970, 1972)

ta és ereje győzött, és a tehenet eladták, hogy a hitelezőket néhány hónapra elhallgattassák. „Hasonló jelenetek között teltek gyermekéveim, bizony gyakran tej, kávé és más reggeli nélkül. " Habár már gyermekkorában a faragás és festés felé vonzódott, szülei anyagi helyzetüknél fogva úgy döntöttek, hogy iparosmesterségre adják fiúkat. így lett asztalosinas Vörös Béla 14 és fél éves korában Újpesten. Inaskodása az első világháború kitöréséig tartott. „Főnököm 24 órás behívót kapott, és minket, három inasát még aznap az utcára tett. Sok nehézség és nélkülözés után 1916-ban az iparművészeti főiskolára kerültem, ahol Stróbl Alajos, az arisztokráciához dörzsölődző szobrász hisztérikus önkényuralma alatt állottam. Stróbl vitathatatlanul tehetséges volt, de jellemben gyenge. Ő keveset adott a fejlődésemhez. Ebből a helyzetből az 1919-es proletárforradalom szabadított meg. " Ekkor Vedres Márk János szobrászművészünk növendéke lett. A Horthy-rendszer alatt a szobrászati szakról kizárták, de ezt a határozatot úgy kerülte meg, hogy jelentkezett a festészeti szakra, ahol fel is vették. Előbb Csók István, majd Vaszary János lett a mestere. Ók voltak az elsők, akik munkásságát értékelték, tehetségére felfigyeltek. „Fölébresztették a vágyamat, hogy olyan országban éljek, ahol kimondhatom és kifaraghatom azt, amit akarok Ez a Horthy-rendszerben Magyarországon lehetetlen volt így kerültem Nemes Marcell, a világhírű műgyűjtő ösztöndíjával 1925-ben Párizsba. Az első négy év nagyon nehéz volt [...]" - írja levelében Vörös Béla. Húsz éven keresztül nem voltak megfelelő hivatalos iratai. Ez azt jelentette, hogy mint iparművész, a kapitalista munkaadók által diktált uzsoramunkadíjakért kellett dolgoznia. Végül is anyagi helyzete jobbra fordult, nevét a közönség kezdte megismerni, cikkek foglalkoztak munkásságával. K. Kampf, neves kritikus hosszan írt Vörös Béláról egy tekintélyes szemlében, az „Arts" folyóirat is megbecsüléssel emlékezik meg 1948-as kiállításáról, kiemelve műveinek „nyugodt nemességét, mély és bensőséges realitását", a szobrász „ inspirációjának frissességét". Felesege a fasizmus tömegmészárlásának esett áldozatul, ez megerősítette Vörös Béla demokratikus és baloldali meggyőződését. Amikor 1948-ban