Vörös Béla 1899-1999 Emlékkönyv (Esztergom, 1999)

Két kedves levél Kassákhoz (1966, 1967)

frankért teljes ellátást négy évig és aztán az állam gondoskodik az elhelyezéséről 4.000,- frank kezdő fizetéssel. Részemre ez nagy megnyugvást hozott, mert a fiam a világ legügyetlenebb teremtése a praktikus élettel szemben. Tiszta morálja és a jó karakterénél fogva az ingét is odaadja, aki ezt tőle kéri, de ez még nem is volna baj, de az apjáét is odaadja. így váratlanul meglepett, hogy a fiam 18 éves korára elérte, hogy megáll a lábán szülői segítség nélkül még a nyaralását is beleértve, mert ugyanaz a család, aki tavaly Spanyolországba vitte, jelenleg Svájcba vitte el, hogy a fiuknak ott matematika leckéket adjon. A harmadik kérdése a munka volt. Hát bizony az ittlétük óta sokat dolgoztam. Kassákné rosszul föltett kérdésére, hogy szeretem-e Kassák és Vasarely munkáit, és Kassák találó megjegyzése, hogy a munkáim 30 évre emlékeztetik vissza, sokat visszajött a gondolataimban és lelkiismereti kérdéssé vált előttem, és a választ ezekre szobrokban valósítottam meg, melyek közül már látott párat, de van még vagy 20-25, és ha lesz majd fényképem róluk, alkalomadtán elküldöm, mert ha nem is lettem absztrakt, de kritikája konstruktív eredményt adott. Én nem vagyok és nem is lehetek egy intellektuel-szobrász, és ez még jobban nyilvánvalóvá vált. Nálam vagy van ihlet, vagy nincs, és nem tudok kispekulálni szobrokat. Tagadom, hogy a művészetben haladás van, erre rájöttek mások is, a nagy forradalmárok, a Picasso, Braque, Léger épp 30 évvel ezelőtt, és főképp azok, akik a legnagyobbak voltak. A dekoratív eredményüket felhasználják sokan, többek között Vasarely és még mások. Bármennyire értékelem okos alkalmazását a dolgainak és a bámulatosan változatos technikai frissességet, a dolgai mégis ritkán lépik túl a dekoráció határát. A sikerük vagy Schöfferé szintén, ki már valójában a tudomány határába tartozik, amit csinál. Majd rájönnek, hogy a Michelangelo bravúrját a Szent Péter-templom kupolájával és Leonardo da Vinci összes tudományos és technikai csodáit túlhaladták, de a Sixtusikápoinát és a Leonardo más művészi munkáinak szubjektív értékeit még Picasso sem tolmácsolta olyan mély emberi érzéssel, mint ők - és itt van a művészet. Bármily szerény helyen is álljak a szobrászat terén, a Kassákné kérdésére, hogy szeretem-e Kassák Lajos és Vasarely dol-