Vörös Béla 1899-1999 Emlékkönyv (Esztergom, 1999)

Bodri Ferenc: Vörös Béla kisvilága (1999)

két változata akár egy-egy a kor hangulatába illő madonnaszobor. Velük a Haját fonó lány bronza (1929) zárhatná „az első párizsi korszakot" - helyt adva az elefántcsont keménységben faragott, még zártabb tömbű alkotások, majd az így formáltak tapasztalataiból alakított bronzok gyönyörű sorozatainak. Párizsi látogatásai során a hatvanas években Kassák Lajos barátja műtermében a lapjaiban (Alkotás, Kortárs) sokszor és szívesen reprodukált, egyben „harminc év előtti" Vörös Bélára talált meglepődve. A levelében feltett kérdésekre a Sevres-i mester szinte az apologéták bizonyosságával válaszolt. Vörös Béla olajképei és tusrajzai, gouache-i, pasztell- és krétarajzai sem csupán egy-egy plasztikai alkotás előképei, vázlatai. A maguk elkülönült világában élnek, és a szobrokhoz hasonlatos szigorral őrzik a hazai indulás szellemnyomát. Tartalmaikban a világváros és a század kataklizmáinak értelmetlen és a szellemből kitörölhetetlen hatásait. (1999 október)