Katona Lajos Tamás - Tóth Sándor (szerk.): 50 éves „A Bakony természeti képe” kutatóprogram - A Bakonyi Természettudományi Múzeum jubileumi kiadványa a XIV. Bakony-kutató Ankét (2012.10.13-14.) előadásaiból (Zirc, 2012)
Dr. Tóth Sándor: Visszatekintés
Sajnálatos, hogy az 1990-es évek első felétől „A Bakony természeti képe" program - kisebb időszakokat leszámítva - tendenciáját tekintve fokozatos szűkülésének lehettünk tanúi. A szervezés háttérbe szorulása egyaránt megmutatkozott a résztvevők számának alakulásában és a támogatásukra fordított összeg csökkenésében is. Némi vigaszt jelenthet, főleg talán Papp Jenő és az én számomra, hogy az 1970es években ,A Bakony természeti képe" mintájára, a gyöngyösi, a pécsi és a szombathelyi múzeumban szervezett tájkutató programok is fokozatosan „elhaltak". Bár inkább csak félig-meddig tisztem, de a magam nevében ezen a helyen is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik az elmúlt öt évtized során önzetlenül segítették ,A Bakony természeti képe" program megvalósítását és ezzel összefüggésben a múzeum munkáját. Őszintén kívánom, hogy a menet közben felmerülő sok akadály ellenére, a program eredményesen tovább folytatódjon, a hányatott sorsú Bakonyi Természettudományi Múzeum pedig megfelelő körülmények közé kerülve, sokáig töltse be szerény, de nem elhanyagolható szerepét a hazai természettudományos életben, színvonalas kiadványain, valamint kiállításain keresztül pedig a kutatás eredményeinek népszerűsítésében. Ehhez kívánok a múzeum jelenlegi (és jövőbeni) munkatársainak sok sikert. A továbbiakban néhány mondat a saját szakmai tevékenységemről. Azon kevesek egyike vagyok, akik hazai viszonylatban kétszárnyú rovarokkal foglalkoztam, illetve foglalkozom jó régóta nyugdíjasként jelenleg is. Alapvetően gyűjtő típusú faunistának tartom magam. Tevékenységem eredményeként a Bakonyi Természettudományi Múzeum őrzi - nagyságrendileg a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának anyagához ugyan nem mérhető -, de (legalább is tudomásom szerint) mindenképpen a második legnagyobb hazai kétszárnyú gyűjteményt (kereken 60 ezer példány). Ebben túlnyomórészt elsősorban azok a családok szerepelnek, melyekkel több-kevesebb rendszerességgel foglalkoztam, illetve az adataikat publikáltam is (zengőlegyek (Syrphidae), fürkészlegyek (Tachinidae), csípőszúnyogok (Culicidae), bögölyök (Tabanidae), katonalegyek (Stratiomyidae). Talán említést érdemel, hogy az Állattár légy anyagát is kereken mintegy 70 ezer preparált példánnyal gyarapítottam, jobbára az 1957-et követő évtizedben, főleg az 1956-ban elpusztult gyűjtemény pótlására. A Természettudományi Múzeum gyűjteményének gyarapítását - bár kisebb intenzitással - még Hejőbábán is folytattam, de 1970-től már új munkahelyem, a Bakonyi Múzeum, illetve a Bakonyi Természettudományi Múzeum kétszárnyú gyűjteményének gyarapítása lett a feladatom. Kezdettől fogva viszonylag sokat foglalkoztam szitakötőkkel is. Nem mintha a kétszárnyúakkal kapcsolatban nem lenne már bőven feladatom. Azonban gyermekkorom óta érdekelnek a kétéltűek és a hüllők. Felnőttként elsősorban Marián Miklós, a szegedi Móra Ferenc Múzeum ornitológus-herpetológus főmunkatársa volt rám e téren nagy hatással. Őt később gyakran elkísértem főleg bakonyi gyűjtőútjaira is. Az idők folyamán rengeteg adatot gyűjtöttem össze. Az elmúlt néhány évben még intenzívebben kezdtem foglalkozni a témával. Részben a műholdfelvételek segítségével, új vagy régebbi, de számomra még nem ismert élőhelyek sorát sikerül felkutatni. 9
