Katona Lajos Tamás - Tóth Sándor (szerk.): 50 éves „A Bakony természeti képe” kutatóprogram - A Bakonyi Természettudományi Múzeum jubileumi kiadványa a XIV. Bakony-kutató Ankét (2012.10.13-14.) előadásaiból (Zirc, 2012)
Eszterhás István: A Bakony-hegység bazaltbarlangjai
A Bakony-hegység bazaltbarlangjai Eszterhás István* * 8045 Isztimér, Köztársaság u. 157. e-mail: eszterhas.istvan@gmail.com A Bakony-hegység a Dunántúli-középhegység legnagyobb területű (mintegy 4000 km"-es) tagja. A Zala völgyétől a Móri-árokig s a Balatontól a Kisalföldig terjed. Földtani és barlangtani szempontból a Bakonyhoz sorolandó még a Marcal-medencének és a Balaton déli partjának bazalt-előfordulásai is. A Bakony döntően mészkőhegység, bár jelentős arányban találunk benne bazaltos hegyeket is. A pliocén és a pleisztocén határán kiömlött láva és kiszórt piroklasztit fennsíkok, kúpok, gerincek formájában szilárdult meg. A Bakony bazalthegyeiben máig 75 barlangról szereztünk tudomást. A bazaltbarlangok igen változatos módon keletkeztek. Vannak köztük a kőzettel egy időben alakult üregek, mint a gázhólyagok (Szigligeti-várhegy Explóziós ürege), vagy gőzrobbanásos barlangok (Gödrösi Explóziós-barlang). A Bakony bazaltbarlangjainak többsége azonban a már megszilárdult kőzetben utólag keletkezett, mint a tektonikus (kapolcsi Pokollik), az atektonikus (görbői Vadlány-lik), a felharapózásos (Pulai-bazaltbarlang), az aprózódással alakult barlangok (somlói Sziklakonyha), a törmelék közti álbarlangok (Nagy Sárkány-jégbarlang), valamint ezek kombinációi, illetve a mesterséges objektumok (tihanyi Barátlakások). A hegység bazaltbarlangjairól már 1610-ből ismert említés, de az intenzív kutatás csak mintegy 30 évvel ezelőtt (1983-ban) indult meg a Vulkánszpeleológiai Kollektíva tevékenységével. A hegység legnyugatibb része a Kovácsi-hegy. Ennek ritkaság számba menő természeti jelensége a 11 barlangot is tartalmazó, 700 m hosszú Bazaltutca. A Bazaltutca legjelentősebb barlangja a 26 m-es Vadlány-lik, melyhez egy elbujdosott leányról szóló szomorú legenda kapcsolódik. A Tátikának 7 barlangja közül a legtöbb figyelmet az igen keskeny, de 40 m hosszú és 20 m magas Remete-barlang érdemli. A Szent György-hegy 11 barlangja közül öt a bazaltorgonák között kimállott ún. orgonaköz. A legjelentősebb viszont az alig ismert két jégbarlang, a Kis és Nagy Sárkány-jégbarlang. Hazánkban mindössze 5 kicsiny jégbarlang van. A Kis és Nagy Sárkány-jégbarlangok mindössze 270 m tengerszint feletti magasságban, nem egészen 47 °-nyi földrajzi szélességen vannak. A Badacsony 13 ismert barlangjának többsége a hegy déli oldalában, a Ranolder kereszt alatti kőzsákok közt található. A Bondoró mutatja hazánkban a legépebb vulkáni hegyformát gyürűplátóval, szommával és krátertóval. A hegynek csak egyetlen barlangja ismert, az 56 m hosszú kapolcsi Pokol-lik. E barlangban viszont állandó vizű forrás van, amely alkalmilag tóvá duzzadva elönti a barlang nagyobb hányadát, majd egy természetes szivomyán át rövid idő alatt lecsapolódik. A Pokollikat régen ismerik, alkalmilag lakhelynek is használták, melyből bronzkori cseréptöredékek is előkerültek. A Kab-hegyen két jelentős bazaltbarlang is van. Itt, a hegy déli lejtőjén található hazánk leghosszabb, 151 m hosszú bazaltbarlangja, a Pulai-bazaltbarlang. Ennek érdekességei közé tartozik, hogy a barlang 14 m mélységében kitűnően tanulmányozható a vulkáni működés két kiömlési fázisa közti átmeneti zóna, valamint a falak egy részén ritka szilikátásvány, az izingerit alkot korong alakú képződményeket. A Kab-hegy nyugati oldalában pedig a vízzel félig, vagy időszakosan teljesen elöntött, 72 m hosszú Halász Árpád-barlang található. A barlang középső részén törött lávacseppkövek, ún. kónikuszok és fonatos láva17
