Katona Lajos Tamás - Tóth Sándor (szerk.): 50 éves „A Bakony természeti képe” kutatóprogram - A Bakonyi Természettudományi Múzeum jubileumi kiadványa a XIV. Bakony-kutató Ankét (2012.10.13-14.) előadásaiból (Zirc, 2012)
Katona Lajos Tamás - Keserű Ildikó: A Bakony természeti képe kutatási program szerepe a Bakonyi Természettudományi Múzeum geológiai gyűjteményének gyarapodásában
zásban nemzetközileg elismert szakemberek is részt vettek, így a jura időszaki ammoniteszek vizsgálatát Dr. Géczy Barnabás professzor, az eocén Nautiloidea-k határozását Dr. Galácz András, a múzeum teljes miocén molluszka határozását Dr. Kókay József, a Balaton-felvidéki triász brachiopoda anyagot az akkor még szakdolgozatát író Dr. Pálfy József revideálta. A programban kiemelkedő tudományos munkát végzett Mozgai Zsolt, aki a tágabb értelemben vett Bakony-hegység ásványlelőhelyeit kereste meg. Olyan lelőhelyekről származó ásványokkal gazdagította a gyűjteményt, amik mára már teljesen megsemmisültek (Úrkút, több bazalt- és mészkőbánya). Az 1980-as évek végétől számos kiváló gyűjtő és kutató csatlakozott a gyűjtemény fejlesztői közé. Az elsők között volt Berta Tibor biológia-rajz tanár, aki addigra már nagy szerepet töltött be a természettudományos kutatók utánpótlás nevelésében. Ő főleg az ősmaradványokra szakosodott és eleinte több földtörténeti korból gyűjtött. Az utóbbi években miocén ősmaradványok határozásában mélyült el (a múzeum pannóniai korú anyagának feldolgozása Katona Lajos Tamással közösen). Vele egyidőben kapcsolódott be Németh Tamás magángyűjtő is, aki eleinte ásványokat gyűjtött (Bazsi), majd áttért az ősmaradvány gyűjtésre Berta Tiborral közösen Bándról, önállóan pedig Devecser környékéről bádeni korú molluszka-gyűjteményt adott a múzeumnak. Az elmúlt 2 évben pliocén rovarmaradványokkal, eocén sünökkel és oligocén csigákkal gyarapította az állami vagyont. A geológiai Bakony-kutatás során a legnagyobb leletet Dékán Péter geológus technikus találta a pulai alginitbányában, mégpedig egy orrszarvú csontvázat, ami a jelenlegi kutatások szerint új fajt képvisel. Ennek köszönhetően jobban odafigyeltek a bányászok az ősmaradványokra és most már 6 csontvázrészlet van a gyűjteményben. A Bakony-kutatás másik kitüntetett kutatásterülete a barlangkutatás volt. Ugyan a barlangokból sokkal kevesebb tárgy került be a múzeumi anyagokba, mint a felszínről, mégis azok egzotikuma és fontossága nem elhanyagolható. Az elsők között csatlakozott a programhoz Eszterhás István, aki a bakonyi barlangkataszter elkészítésében vállalt óriási szerepet, és a bazaltbarlangok kutatásában fejlesztette magát nemzetközi hírű barlangkutatóvá. Ezen kívül Ő volt az első Bakony-kutató, aki a barlangi élővilágot is kutatta és eredményeit részben publikálta. A hazai barlangkutatás legismertebb alakja dr. Kordos László, aki elsősorban a barlangok gerinces ősmaradványait dolgozta fel. A Bakony-hegységben folyó barlangkutatás részéről Schäfer István regisztrált a programba. Az Ő és csapata nevéhez is számos barlang felfedezése és feltárása fűződik (Csatár-hegyi barlang, Szentgáli-kőlik, stb.). A geológiai kollekcióban található tárgyak egyedi nyilvántartás szerint vannak leltározva. 2011. 12. 31.-ig a gyűjtemény 10107 tételt, ezen belül 58271 db műtárgyat tartalmazott (a Laczkó gyűjteménnyel együtt). Ebből a Bakony-kutatók által gyűjtött mennyiség 17073 db. A gyűjteményben szereplő anyagból 30674 db-ot Bakony-kutatók határoztak meg. 13
