Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Ahogy elkezdődött – A Bakony-kutatás hőskora - A Bakony természettudományi kutatásának elindítása – Emlékeim „A Bakony természeti képe” menedzseléséről (Papp Jenő)

Papp Jenő A Bakony természettudományi kutatásának elindítása Emlékeim „A Bakony természeti képe" menedzseléséről mikor 1956. október l-jén elfoglaltam a természettudományos muzeológusi állást a veszprémi Bakonyi Múzeumban, akkor azzal az elhatározással kezdtem meg a munkámat, hogy a Bakony-hegység rovarvilágát fogom kutatni egy életen át. Elég merész, és az akkori, napjainkban már történelminek nevezhető 1956-os politikai események árnyékában meglehetősen elvont életcélnak tűnhet egy ilyen különös elhatározás. Szándékomat hosszú évek óta úgy érleltem, hogy középiskolás koromban fogant meg bennem a rovarok iránti hullámzó, bár egyre erősödő érdeklődés, majd egyetemista koromban, mint zoológus szakos hallgató (a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1951-től 1956-ig) alakítottam ki magamban azt, hogy valamely vidéki múzeumban váltom valóra régóta ringatott ambíciómat. Bár Budapesten születtem (1933-ban) és az egyetem elvégzéséig itt éltem szüleim szeretetteljes védelmében, mégis el tudtam szakadni szűkebb pátriámtól, a fővárostól és szinte megkönnyebbülten érkeztem meg Veszprémbe. Számomra már az 1950-es évek első felében terhes volt a fővárosi élet nyüzsgése, forgalma, zaja... Legelső munkahelyemen - az Elet és Tudomány hetilap szerkesztőségében (1956. áprilistól szeptember végéig) - is csodálkozással vegyes értetlenséggel fogadták távozásomat Veszprémbe. Egy országosan ismert hetilapnál jól induló újságíró-gyakornoki beosztásomat, milyen indítékkal lehet felcserélni egy alig ismert vidéki múzeum munkakörével? A valós rovarász indíték mögött valami lappangó szerelmi-házassági okot véltek sejteni... A veszprémi Bakonyi Múzeumot is váratlanul érte személyem, illetve ambícióm. Nagyon is megérdemelte néhai Laczkó Dezső, a Veszprémvármegyei Múzeum első igazgatója, hogy az 1989. évi politikai rendszerváltást követően róla nevezték el a Bakonyi Múzeumot. Országos, sőt nemzetközi jelentőségű őslénytani-kőzettani gyűjteményt hagyott nekünk utódoknak örökségbe, nyilván azzal a végakarattal, hogy mi folytassuk az ő munkásságát. Múzeumi elődöm, néhai Vígh Gusztáv, mint geológus ezt meg is tette, de én rovarász ambíciómmal egyfajta törést idéztem elő a Bakonyi Múzeum természettudományi célkitűzésében („profiljában"). A dolgok azonban alakulnak és fejlődnek, én úgy tekintettem megjelenésemet a Bakonyi Múzeumban, 12