Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Bakonyi kutatások kicsit másképp – Szubjektív emlékmorzsák - Trollius mezők, birkák, egy liter víz és a Horror sapiens (Takács Béla)

sok keretében. Hiszen amikor a Daphne mezereumra a Tamus communis felfut, no az pestiesen szólva: nem semmi... Szakdolgozatok, jelentések születtek a terepmunka eredményeiből, de az ember sokszor úgy érzi, hogy azok az élmények, amiket ott szereztünk, emlékeinkben magasan felülmúlják a tudományos feltárás izgalmait. Gyönyörködtünk a pókbangóban, a sárgaliliomban, a zergeboglárban, a gyapjúsásban és a láprétek számos ritkaságában. Egy alkalommal négyen mentünk a Trabantommal, Csapody Pista bácsival, Varga Tamás tanítványommal, „sofőrünk" Tóth Hédi volt. Ekkor épp a poszméhbangót szerettük volna megkeresni, mely Tallós leírásai szerint a Rák-síkon fordult elő. Sejtettük, hogy jó szemű tanítványom, Varga Tamás fogja majd megtalálni, úgyhogy már az elején ígérgetni kezdtük a söröket. Mikor eljutottunk a láda sörig Tamás meg is mutatta a növényt. Később elárulta, hogy már korábban rábukkant, csak úgy gondolta, megvárja míg emeljük egy kicsit a tétet. így nyert egy láda sört. Később tudtam meg, hogy Seregélyes Tibi azt mondta: aki megtalálja a poszméhbangót a Széki-erdőben kap tőle egy pezsgőt. Pár évvel később ezt nekem adta, mikor az első összejövetel volt a Balaton-felvidéki Nemzeti Park megalakításával kapcsolatos munkálatok szervezésekor. *** A poszméhbangóhoz kapcsolódik egy másik ragyogó hely, a füredi Tamás-hegy, mely a Balaton-felvidék talán legszebb „virágoskertje". 1995-ben terepgyakorlaton voltak a hallgatók Kovács J. tanár úrral, de én betegségem miatt abban az évben nem tudtam részt venni rajta. Ősszel, amikor a hallgatók az egyszikűeket - azon belül az orchideákat - tanulták, egy gyakorlaton Takács Gábor mutatott egy diát, hogy nézzem meg, mert szerinte ez nem pókbangó, hanem poszméhbangónak saccolja. Kivetítve, mikor megerősítettem, hogy ez valóban poszméhbangó lehet, akkor árulta el, a fotót a Tamás-hegyen készítette, a tavaszi terepgyakorlaton. Nagy öröm, amikor egy tanítvány észrevesz ilyen dolgokat. Nem foglalkozom olyan mélységben az orchideákkal, de kétségtelen, hogy ez a növény nem teljesen azonos a Széki-erdőben előfordulóval, mondhatni kicsit „másabb". A Tapolcai-medence tanúhegyeiről elmondható, hogy igazából mindegyik egy egyéniség, mind más-más. Igaz a „Horror sapiens", ahogy Berecz Béla riporter barátom mondani szokta, mindegyikbe beleharapott. Nekem a Csobánc, a Gulács, a Köves-hegy tetszett a legjobban, a monumentális Szent György-hegy és a Badacsony beépítettebb, botanikailag is feldolgozottabb. Ez egyrészt kár, de azért csodálatos borok teremnek ott... Nagy élmény volt találkozni ezeken a bazalthegyeken a csellinggel, a Lumnitzer-szegfűvel, a fürtös kőtörőfűvel, a cserszömörcével, a 206