Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Bakonyi kutatások kicsit másképp – Szubjektív emlékmorzsák - Kardoskúttól Büdöskútig (Szabó István)

(Sinka Gábor, 1999), A gazdálkodás kérdései védett természeti területeken (Lakatos Anita, 2000). A teljességhez hozzátartozik az, hogy a nappali tagozatos agrármérnökképzésben is vannak hagyományai természetvédelmi értékű szakdolgozatoknak: Gyenesdiás rekonstrukciós vegetációtérképezése (Hunyadi Károly, 1968), A Nyirádirét növényökológiai és tájhasznosítási vizsgálata (Varga Tibor, 1994), Pisum-nemzetség vad és termesztett fajainak összehasonlítása (Samu Zoltán, 1996), Gyenesdiás táji és települési környezetének növénytani értékei (Gál Lajos, 1997). Tudománytörténeti érdeklődésemről, amellyel szintén kapcsolódtam a Bakony kutatásához, szeretnék még írni. A Georgikon (1797-1848) - mivel korának jeles személyiségeit hosszabb-rövidebb időre magához vonzotta - hatást gyakorolt a botanika Kitaibel, az ő keszthelyi segítői és követői (Liebbald, Rumy, Wierzbicki, Szenczy, Hutter) által meghatározott korszakára. Különösen Borbás zseniális alkotásából (A Balaton flórája), de az előzők levelezéseiből, flóráiból, írásaiból nyomon követhető az, hogy a kiegyezést követően megerősödő pesti tudományos központnak nem csak közvetlenül, de keszthelyi rejtekágon is voltak kapcsolatai az európai szellemi áramlatokkal - a lamarcki, a mendeli, a haeckeli, a darwini gondolatokkal. A jogutód, a keszthelyi tanintézet egyik igazgatója, Deininger Imre, a magyar régészeti növénytan és történeti növényföldrajz megteremtője elsőként hívta föl a figyelmet a Bakony testvérének, a Balatonnak az elhinarasodására. Tanítványa, és az igazgatói székben utódja, Lovassy Sándor fedezte fel pusztuló lápjaink, elsősorban az Ecsedi-láp elvesztése után a Kis-Balaton faunisztikai (ornitológiai) jelentőségének megnövekedését. O volt a múzeumi egylet alapítója, majd a Balatoni Múzeum igazgatója, amely jóval később természettudományos anyag átadásával segítette elő a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum létrehozását. Rédl Gusztáv (1853-1917) tapolcai herbáriuma kiegészíti a névrokon Rédl Rezső bakonyi flóraműve által nem érintett területeket, jóllehet, korábban készült. Nem árt tudatosítani, hogy a tapolcai Rédl polgári iskolaigazgató, a Tavas-barlang első kutatója volt, és ő hívta oda Lóczyt. Asványgyűjteménye nemzeti kincs lett, állat jegyzékére a zoológiai irodalom klasszikus művei hivatkoznak. Töredékeiben is remek herbáriuma a tapolcai lápok, mezők, hegyek 1895 és 1912 közötti növényvilága emlékének hitelességre törekvő megörökítője. Remélem, ez a feldolgozó tanulmányom napvilágot lát, s ezzel is gazdagabb lesz a Bakony ismerete. Forrásmunkák: ANONYM (1992): Zala megyében előforduló védett és fokozottan védett növényfajok jegyzéke... Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Zalai HCS, Zalaegerszeg. Kézirat. A keszthelyi növénytani tanszék munkatársainak adataival is. ALMÁDI L. - BÓDIS J. - H. SZÓNYI É. - SZABÓ I. (2000): A keszthelyi Agrobotanikus kert a mezőgazdasági növénytan oktatásának elősegítője. - Az agrobiodiverzitás megőrzése és hasznosítása. Szimpózium Jánossy Andor emlékére. 2000. május 4-5. Mezőgazdasági Múzeum, Bp., Városliget, Vajdahunyadvár, 251-253. 201