Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Bakonyi kutatások kicsit másképp – Szubjektív emlékmorzsák - Néhány emlék

Rácz István Néhány emlék... Hogyan is kezdődött? 1970-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem hallgatója voltam, amikor Varga Zoltánhoz - aki éppen szöcskész-sáskászt keresett maga mellé - „szegődtem" rovarászni. Már akkor az Állattani Tanszéken volt rendezés, feldolgozás céljából a Bakonyi Természettudományi Múzeum Orthoptera-gyűjteménye, melynek létrehozásában a Bakony-kutatási program úttörőjének, Papp Jenőnek elévülhetetlen érdemei voltak. Úgy látszik, méltónak találtattam arra, hogy a korábban Boldogh István és Czetka Tibor által megkezdett munkát folytassam és befejezzem. Örömmel vegyes szorongással vállaltam e munkát. Örömmel, egyrészt azért, mert ki az a taxonómuspalánta (az már más kérdés, hogy nem lettem vérbeli taxonómus), akit ne izgatna egy ilyen kihívás, másrészt pedig azért, mert pápai lévén, magaménak is éreztem a Bakonyt. Szorongásomat az okozta, hogy alig félévnyi tanulással a hátam mögött, nem voltam túlzottan magabiztos. Ennek ellenére a gyűjtemény rendbetétele egy év alatt sikeresen befejeződött, így az előzetes eredményekről 1972-ben a X. Bakonykutató Ankéton már beszámolhattam. Innen datálódik az én Bakony-kutatói múltam. Hogyan is folytatódott? Hát természetesen zirci és bakonyi látogatásokkal és gyűjtőutakkal, ismerkedésekkel, barátságokkal, élményekkel. Ezeknek a látogatásoknak köszönhetem, hogy olyan kiváló emberekkel tölthettem hosszabb-rövidebb időt, mint Tóth Sándor, Szitta Tamás, Bankovics Attila, Galambos István. Tóth Sándor fanyar szigora - mely azonban érző szívet, őszinte hivatástudatot takar -, Galambos István segítőkészsége, Bankovics Attila és Szitta Tamás vendégmarasztaló nyitottsága (némi borokkal megtámogatva) örök élmény marad számomra. És hát, ha nem is közvetlenül zirci látogatásaimnak, de a Bakony kutatásának köszönhetem Papp Jenő megismerését is. Persze emlékezni fogok a múzeumi „vendégszoba" egyáltalán nem vendégmarasztaló, emeletes vaságyára, amely körül a rovargyűjtemények fertőtlenítőjének illata lengedezett, „kényelme" pedig a katonaedzett derekakat is próbára tette, a „fürdőszoba" kádjára, amelyből ki kellett pakolni egy jó, hideg vizes fürdő reményében a benne ázó folyadékos preperátumüvegeket, az éjszakai mellékhelyiség-keresés „iz193