Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Bakonyi kutatások kicsit másképp – Szubjektív emlékmorzsák - A Bakony-kutatás szerepe az ifjúság nevelésében (Sipos Imre)

Sipos Imre A Bakony-kutatás szerepe az ifjúság nevelésében Barátaimmal - mint gimnazista tanulók - kerültünk kapcsolatba a Bakonyi Természettudományi Múzeum fiatal, lelkes muzeológusaival. Több mint húszéves ismeretségünk rengeteg közös élményen, gyűjtőúton, táborozáson át alakult, s 1984-ben egy hathetes mongóliai expedícióban csúcsosodott ki. Ez utóbbi ötletéért kezdetben - mint könnyen mozgó biológus egyetemi hallgatót - a családos muzeológusok feleségei bizony nem a legnagyobb lelkesedéssel emlegettek, bár amikor lesoványodva, hatvan májkrémtől megcsömörödve, rövidebb-hosszabb ideig hasmenéssel küszködve, a helyhiány és az akadozó nyelvtudás miatt Moszkvából egyesével hazavonatozva, egy hét múlva újból találkoztunk, a gyűjtőút tagjainak véleménye egyértelmű volt: megérte. Csodálatos volt. A gyűjtött állatfajok többsége a budapesti Természettudományi Múzeumot gyarapította, de a szegedi egyetem (JATE) Állattani Tanszékén is készült egy bemutató gyűjtemény a mongóliai fajokból. Sajnos egyéb teendőink már nemigen engedik, hogy érdemben folytassuk az ezerarcú Bakony élővilágának kutatását. A hajdani sátorozások emlékére - több éve már - egy augusztusi napon fölkerekedünk az ország különböző szegleteiből, hogy ifjúságunk szeretett hegyei között találkozhassunk. Vinyén, Imre József kerületi fővadász háza a célpont. Szíves vendéglátónk bográcsban már rotyogtatja a vaddisznópörköltet, mire összejön a csapat, hogy felelevenítsük az egykori közös emlékeket. Nem maradhat ki persze egy rövid túra sem, hol a Hódosér környékére, hol a rétisas fészkének ellenőrzésére. A régi táborozások fő szervezői a Bakonyi Természettudományi Múzeum akkori muzeológusai, Ilosvay György és Galambos István voltak. Személyükben a zoológiai és a botanikai „szekció" vezetőit tisztelhettük. Táborunkat a Bakony és a Balaton-felvidék addig még kevésbé kutatott pontjain létesítettük. Farkasgyepűn, Somlón, a keszthelyi-hegységbeli Büdöskúton, a pécselyi Kis-tónál, a herendi Mogyorós-dombon, Bakonynánán. Legtöbbször lakott területtől messze, mert már az első alkalommal - Farkasgyepűn - megtanultuk, hogy a nyugodt terepi élethez nem kell nagy „közönség". Táborhelyünk közel került egy parkolóhoz, és mindjárt az első éjjel rendőrök ébresztgettek bennünket. Csak akkor nyugodtak meg, amikor a hátizsák aljáról előkerült a sátorozási engedély. 190