Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Bakonyi kutatások kicsit másképp – Szubjektív emlékmorzsák - Hogyan lettem Bakony-kutató? (Ilosvay György)

szolgáló sziklafal, s ezért nem láthatta a barlang alját. Nem is tudom, hogy mit tettünk volna akkor, ha Tamás mégis úgy dönt, hogy leugrik a mélységbe. Ha nem is töri ki a lábát vagy a nyakát, akkor sem tud visszajönni, hiszen az iszalag hossza csak kb. 4-5 m volt. Jobb, ha ebbe bele se gondolunk! A barlang körüli tortúra után jutottunk el a Lapos őrházhoz. Az elhagyott épület nyílt pincegödrében rengeteg barna varangyot és erdei békát találtunk. Miután néhányat begyűjtöttünk, valamennyit kiszedtük a gödörből, és szabadon engedtük őket. A verembe persze rovarok is jócskán belehullottak. Több tucat bőrfutrinkát, rezes futrinkát és szarvasbogarat segítettünk ki a szabadba. A ház körüli elhagyott gyümölcsös egy rovarász számára kitűnő gyűjtőhelynek bizonyulhatott volna. A napi penzumból még a Tisztavíz-forrás meglátogatása volt vissza. Az út egy része a Fekete-séd mellett haladt. Maga a forrás nemcsak azért okozott egy kis csalódást, mert vizében egyetlen élőlényt sem találtunk, hanem azért is, mert inkább keltette egy nagyobb pocsolya, mint egy hegyi forrás benyomását. Erőitetetett menetben siettünk vissza Bakonybélbe, hiszen a napi gyűjtést (denevér, kuszma) még aznap szerettük volna kipreparálni. A környékbeli gyerekek már vártak minket, s nagy érdeklődéssel figyelték, amint Tamás a bőregeret nyúzta. Ok még ilyen csodát nem láttak. Később néhány szülő is csatlakozott hozzájuk, sőt néhány apróság mindenképpen szeretett volna segíteni nekünk, úgyhogy elmentek ők is egy kicsit „terepezni", s két nőstény szarvasbogarat és néhány futrinkát hoztak nekünk ajándékba. Persze távozásuk után szabadon engedtük valamennyit. Arról, hogy a gyerekek jó megfigyelők és ügyes gyűjtők, később is meggyőződhettem. Amikor Galambos Pistával, Györffy Gyurival és Sipos Imrével 1982-ben Mongóliában voltunk, kicsit aggasztott minket, hogy már több mint két hete járjuk a terepet, de még egyetlen békát sem sikerült fognunk. Éppen az egyik tavacskát hálóztuk, mikor lóháton odajött hozzánk néhány 8-10 éves fiú. Mikor elmondtuk, hogy mit keresünk, jót nevettek, s felajánlották, hogy tudnak segíteni. Nem nagyon hittünk nekik, úgyhogy felajánlottuk, hogy ahány békát hoznak, annyi rágógumit kapnak. Ez nagy ösztönzés lehetett számukra, mert gyorsan ellovagoltak, s nem telt el egy óra sem, a sapkájukban annyi Bufo reddeit hoztak, hogy nem volt nálunk annyi rágógumi, amennyivel „kifizethettük" volna valamennyi példányt. Éjszaka ismét hatalmas vihar verte sátrunkat, ezért másnap a nagy sár miatt egyikünk sem ment el hosszabb túrára. Én a Borostyán-kút környékén néztem körül. A kálvária melletti kis forrástóban kétéltűeket nem találtam, viszont annyi tejfehér örvényféreg volt a vízben, amennyi planáriát azóta sem találtam egyetlen élőhelyen sem. Délután a helybeli tanulók egy döglött vakondot hoztak ajándékba. A Gerence mellett botanizáltunk is egy keveset. A noteszembe a következő fajokat jegyeztem be: érdesszárú tinórú, szömörcsög gomba, kapotnyak, pettyegetett tüdőfű, babérboroszlán, kéküstükü csormolya, egynyári seprence, nagy ezerjófű, orbáncfű. Július 27-én, csütörtökön meglátogatott minket Tóth Sándor vezetésével a Bakonyi Természettudományi Múzeum 5 fős gyűjtőcsapata Bankovics Attila ornitológus, 184