Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Bakonyi kutatások kicsit másképp – Szubjektív emlékmorzsák - Hogyan lettem Bakony-kutató? (Ilosvay György)

Ilosvay György Hogyan lettem Bakony-kutató? Budapesten, a Veres Pálné Gimnáziumban érettségiztem 1969-ben. Ez az év a biológia és a földrajz iránt érdeklődő diákok számára nem volt a legszerencsésebb, hiszen az akkor életbe lépő felsőoktatási koncepció szerint a biológiát az egyetemeken csak kémiával, míg a földrajzot csak valamelyik idegen nyelvvel párosítva lehetett felvenni. így hiába szerettem volna már több éve biológia-földrajz szakos hallgató lenni, ezt a szakpárt abban az évben egyetlen egy hazai egyetemen sem indították el. Szerencsére a tanárképző főiskolákon még nem szüntették meg ezt a „konzervatív, a kor igényeinek és kihívásainak nem megfelelő", de a természetszerető ember számára egyedül szóba jöhető szakpárt. így hát a Szegedi Tanárképző Főiskolára jelentkeztem, ahova előfelvételisként vettek fel az 1970/71-es tanévre. A hadrafogható fiúknak az egyetem vagy a főiskola megkezdése előtt 11 hónapra be kellett vonulniuk katonának, így ezt én sem kerülhettem el. Kalocsára a Gábor Áron Laktanyába hívtak be, ahol sorstársaimmal együtt harckocsiparancsnoknak képeztek ki. A szerencsésebbek a felderítőkhöz, a lövészekhez vagy a vegyvédelmi alakulathoz kerültek. A laktanya kicsi, majdhogynem családias volt. így szinte mindenki ismert mindenkit, s az érdeklődési körünk is majdhogynem azonos volt. Néhány idősebb, szakmai feladatokat ellátó (szakács, gépkocsivezető, autószerelő) honvéden kívül szinte az egész alakulat a Műegyetemre, vagy valamelyik pedagógusképző intézménybe felvett frissen érettségizett „baka" volt. Mindez csupán azért érdekes a bakonyi visszaemlékezéseimmel kapcsolatban, mert itt ismerkedtem meg későbbi muzeológus társammal Szitta Tamással, akivel csaknem egy évtizedig igen szoros kapcsolatunk alakult ki. Mindketten a szegedi főiskolán tanultuk a biológiát, azzal a különbséggel, hogy Tamásnak a rajz volt a szakpárja, melyet igen jól és szerencsésen tudott hasznosítani a biológiával kapcsolatos tanulmányai során is. Egy véletlennek köszönhető, hogy 1971 nyarán, amikor mindketten befejeztük az első évfolyamot, s már készültünk a hazautazásra, összetalálkoztunk Szeged belvárosában. Mindketten egy olyan új albérletet kerestünk, ahova majd szeptemberben visszaköltözhetünk. így hát együtt folytattuk a lakáskeresést. A fő szempont nemcsak a viszonylagos olcsóság volt, hanem az is, hogy olyan házigazdát találjunk, aki nem szól bele mindennapjainkba, s elviseli azt is, ha különböző állattetemeket viszünk a lakásba, s azok nyúzását, preparálását is az albérletben végezzük el. Erre egy, a 177