Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Bakonyi kutatások kicsit másképp – Szubjektív emlékmorzsák - A gyanú árnyékában (Stefanovits Pál)

Stefanovits Pál A gyanú árnyékában Az ember el sem hinné, hogy egy talaj térképező milyen veszélyeknek van kitéve! Az erdőben vagy a legelőkön kullancsot szedhet össze. Ma már 36 faját ismerjük e terepi átoknak, nagy részük vírusgazda, terjeszti a fertőző agyhártyagyulladást, valamint a Lyme-kórt. A terepembert, ha egyedül járja az erdőt-mezőt, megtámadhatják a kóbor kutyák, amiből elég sok van, mióta az autós „gazdik" a megunt állatokat kidobják a kocsiból. Térképezőnk napszúrást kaphat, ha nem védi a fejét, ha a jégeső kinn éri őt még meg is sérülhet. Hasra eshet, ha megbotlik egy szederindában és betörheti az orrát. Szóval száz és egy veszély fenyegeti őt, de arra, ami velem történt az '50-es évek végén a Bakonyban, senki sem gondolna. Az ország talaj térképeinek felvételi munkáit végezve Gézaházán telepedtem le, ahol akkor egy kedves hangulatú turistaház üzemelt. Mivel akkor igen kevés pénzből kellett munkánkat megoldani, gyalogszerrel, egyedül jártam az erdőket és a közéjük ékelődött, vagy szomszédos szántókat. Felszerelésem - hogy minél könnyebb legyen - egy első világháborús gyalogsági ásó és egy rövid nyelű szőlőcsákány volt, hiszen a tömör kőzet feletti talaj ritkán volt egy méternél vastagabb, így e kicsi, de alkalmas szerszámokkal egymagam is elboldogultam a talajszelvények kiásásánál. Persze a begyűjtött mintákat is magunkkal kellett a hátizsákunkban cipelni. Nem volt könnyű, de közben azért alkalmunk nyílt a vadcseresznye, a szeder, a szamóca ízének élvezetére is, aszerint, hogy mikor melyiknek volt szezonja. Legnagyobb élvezetet mégis a gombázás jelentette, így a finom csiperkefélékből, a tinórukból és a vargányából néha egy nagy zacskóval megrakodva tértem vissza szálláshelyemre. Ilyenkor nagy gombavacsora volt az egész turistaház lakóinak, hiszen hét közben nem voltak többen 7-8 főnél. Sőt, volt olyan eset is, hogy mikor a turistaház gondnoka nem kapott húst Zircen, a napi munka után hazatérve arra kért a gondnok felesége, hogy ugyan menjek ki egy kicsit még a terepre és hozzak vacsorára egy kis gombát. Szerencsére ez többször sikerült is, így igen kellemes, baráti viszony alakult ki a gondnok családjával és a turistaház ott nyaraló vendégeivel. Egy nap azonban valami furcsa változást vettem észre ebben a légkörben. Már az is gyanús volt nekem, hogy amint hazatérőben a nyílt legelőn átvágva bandukoltam - talajmintákkal megrakodva - és lábaimban jó néhány tíz kilométernyi megtett út fáradtságával, a pásztor otthagyta legelésző nyáját és igyekezett utamat keresztezni. Amint közel kerültünk, gyanakvóan végigmért és elkezdett faggatni, hogy merre jártam, mit csináltam, és egyáltalán miért járok erre. Eddig is előfordult, hogy barango-