Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)
V. Osztály: Ötporzósak. Pentandria
Otporzósak. 51 146. Gáti libatop. cm. Kevés, ele szétterpedt ágú szára szögletes, gyakran pirosas. Levelei rhombosak, nyélbe ékformán keskenyedők, kihegyezettek, egyenetlenül fűrészesek, fényesek és húsosak. Virágzata laza; elálló fűzérkéi rendszerint a levelek hónaljából nőnek. Magva élesen szögletes. Az egész növény kellemetlen szagú. Terem parlagokon szórványosan az egész országban, de az előbbieknél ritkább; néhol teljesen hiányzik. 7—9. Bárányfarkú libatop. — Chenopodium Botrys L. — (Bajfű, fodorka, fürtösfű, Isten kenyere, mirhafű, rnbiánka, szőlőfű, gilisztaiiző lúdláb, pillenges foghagymaszagúfű. — Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) — 0. 10—60 cm. Az egész növény mirigyszőrös; levelei hosszúkásak, szárnyasan öblösek, tompa karéjokkal. Virágzata laza, levélhónalji, rövid bogernyőkből áll. Erős és kellemes szagú. Sok helyt kertbe ültetik, kivált hazánk déli felében; helyenként vadon v. legalább is elvadulva terem. 6—8. Pokolvar libatop. — Chenopodium hybridttm L. — (Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) — ©. 30—100 cm. Szára tetőirányos, kevés ágú vagy egyszerű. Levelei nagyok, tojásdad háromszögűéi, öblös fogakkal; vállukon gyakran szívesek. Virágai csomósán, berzedt ágú, leveletlen bugában állanak. Magja gödrösen pontozott. Terem kertekben, mívelt talajon; közönséges az egész országban. 7—9. Más honi fajok: Ch. botryoides Sm.. — fici folium 3m., — glaucum L., — opulifolium Schrad., — rubrum L., — Wolf fii Simk., — ambrosioides L.; az utóbbi csak elvadúlva. Közönséges barlangó. — Salsola Kali L. — (Ballagófű, bondor, hamvas solár, hentericskóró, kamborz, kambocs, savar, szükségfű, szaka vagy sófű, sósika, orosházi fű. — Term, rendsz.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) — 147. Jcép. ©. 2045 cm. Szára tövétől igen ágas; levelestől 147. Közönséges barlangó. kopasz vagy gyéren szőrös. Levelei nyeletlenek, az alsók árszerűek, vállukon hártyásak, a felsőbbek és a murvák szélesebbek, ugyancsak szélesebb hártyás széllel, és valamennyi szúrós tövisben végződik. Virágai magánosak a levelek hónaljában. Leple hártyás, éréskor porezos, 6 mm. széles. Terem pusztákon, szikár homokos helyeken, a magas hegyvidéket kivéve, mindenütt. 7—9. Más honi faj: S. Soda L. Sziki sutalap. — Suaeda salsa (L.) Pali. — (Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) — 148. kép. ©. 10 — 40 cm. Töve gyakran fás, szára vaskos, alsó részében 5 mm. átmérőjű; tövétől ágas; földre csepült ágai is sűrűn elágazók. Levelei ülők, 1—4 cm hosszúak, húsosak, hengeresek, nehezen száríthatok és e közben megfeketednek. Leple ötkaréjú, maradó, húsos, de nincsenek szárnyas függelékei. Magja sötét veresesbarna, kissé lapított és szélén legfeljebb gyengén ormós, fényes. Szabadlszemmel nézve sima, erősebb (60-szoros) nagyítással szépen látszanak a maghéj kiemelkedő szögletes sejtjei és a sejtek határán lévő árkolás, mely hálószerű rajzot ad. E tekintetben nem különbözik sem a maritimától, sem a salinariától. Terem az Alföld szikes tócsái körül, a Fertőtől a Tiszáig. Leggyakoribb a Duna-Tisza közén. 8—9. Más honi fajok : S. maritima (L.) Dum. (nyugaton), — salinaria (Schur) Simk. (keleten). B) A párta forrtszirmú. Orvosi méregölő. — Cynanchum Vincetoxicum (L.) B. Br. — (Aesculapius fűve, czinka, ebfojtó fű, fecskefű, fecskegyökér, selymesmagú méreggyilok, Szt-Lőrinczfű, vad paprika. — Vincetoxium officinale Mnch. — Term. r.: Krepinfélék. Asclepiadaceae.) — 16. t. 2. le. 30—70 cm. Töve terjedő. Levelei rövidnyelűek, kihegyezett tojásalakúak és átellenesek. Virágai a levelek hónaljában fejlődnek és laza, hosszűnyelű, fürtös bogernyőben állanak ; édes illatúak. Pártája fehér, karéjai kerülékesek. 5—7 cm. hosszú termése duzzadt tőből kikúposodik. Magvainak hosszú, fehér szőrüstökük van. Terem napos dombokon, cserjésekben, szikár erdőkben, az e_gész országban, 5—6, szálanként 7—9. 148. Sziki sutalap.
