Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)

IV. Osztály: Négyporzósak. Tetrandria

Négyporzúsak. 29 gyakran, kivált őszszel vérszínű. Levelei húsosak, ár-formájúak, kissé hamvasak. Fiatalabb korban az egész növény szőrös, később lekopaszodik. Virágai 1 — 5-ével a- levelek hónaljában ; mindenikben van porzó és termő; leplük harangalakú, 4-fogú, melyek közül 2 hosszabb ; 4 porzója hosszan kiáll. Tojásdad fekete magja a lepellel együtt hull le. Terem vakszikes foltok körül hazánk mindkét Alföldjén. Sok helyt egy2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. Valamennyi helyesebben más helyre soroltatott: Chenopodium (V. o. 2. r.), Cuscuta, Gentiana és TJlmus (V o. 2. í'.), Galium (V. o. 1. r.), Hemiaria (V. o. 1. r.), Sanguisorba minor és polygcima (IV. o. 1. r.). 3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia. Ide sorolhatók az Arenaria és Silene genusok (X. o. 3. r.) és némely Stellaria faj (X. o. 3. r.). 4. rend: Négybibeszálúak. Tetragynia. maga borít be nagy területeket és őszszel pirosra festi a sziket. 6-9. Ide tartoznának még : Cardamine hirsuta (XV. o. 2. r.), Evonymus (V. o. 1. r.), némely Gentiana (V. o. 1. r.), Majanthemum bifolium (VI. o. 1. r.), Mentha (XIV. o. 1. i\). Lijthrum hyssopifolium (XI. o. 1. r.), Bhamnus catharctica (V. o. 1. r.), Thesium intermedium (V. o. 1. i\), Verbena (XIV. o. 2. r.). A) A viráglakaró csészéből és pártéiból áll. Téli magyalfa. — Ilex Aquifolium L. — (Krisztus tövis. — Term. r.: Magyalfélék. Aquifoliaceae.) —• 92. l ép. f>. 60—360. Erősen ágas; örök-zöld. Levelei bőrneműek, fényesek, hullámos szélűek egyenetlenül öblösen és tövisesen fogazottak. 1 —3 virága a levelek hónaljában fejlődik. Csészéje négy-, ritkán több metszetű ; pártája szintén annyifelé, de mélyen hasított; fehér v. vöröses. Illata kellemes, nem erős. Bibéje 2—20 karéjú. Csonthéjas termése ugyanannyi különálló csonthéjjal; skarlátpiros. Terem hegyi erdőkben; hazánkban egyedül Arad megyében Zimbró környékén. Kertbe ültetik. 5—6. Sivatag berze. — Racliola linoides Gmel. — (Apró len, csepp len, sugárfű. -— R. Millegrana Sm. — Term. r.: Lenfélék. Linaceae.) — 93. kép. ©. 2—10. Tőtől álvillásan ágas szára czérnaszerű. Nyeletlen levelei aprók, tojásdadok és átellenesek. Virága apró; négy szirma fehér. Tokja 4, látszólag 8 rekeszű, mindenik 2 maggal. Terem nedves, homokos v. tőzeges szántóföldeken. Bihar vármegyében és tőle keletre helyenként. 7—8. B) A virágoknak sem csészéjük, sem pártájok nincsen, leplesek; mind vízi növény. Úszó békaszőlő. — Potamogeton natans I. - (Hinár, békatutaj-uszányfű, szárcsa- v. szárcsatartófű v. uszány, viziörvény. — Term. r.: Békaszőlőfélék. Potarnogetonaceae.) — 94. kép. 2^.50 —150. Levelei nyelesek, tojásdadok, gyakran kissé szívesek, a felsők a viz színén úszók, 5—10 cm hosszúak és bőrneműek; a keskenyebb alsók virításkor rendesen elrothadtak és csak a nyelők van meg. Fűzére tömött virágú, hosszú kocsányü, hengeres és virításkor a vizből kiemelkedő; virágzatának tengelye csúcsa felé nem vastagodott. Terem álló vizekben, állandó mocsarakban szórványosan az egész országban. 6—8. Üvegleveltí békaszó'ló'. — Potamogeton lucens L. — (Fényes v. tündöklő úszány.— Term, r.: Békaszőlőfélék. Potamogetonaceae.)— 95. kép. 2f. 60—300. Levelei tövük felé keskenyedve, ülők, vagy igen rövid nyelűek, 5 —15 cm hoszszúak és 2—5 cm szélesek, tövishegyűek; szélök 95. Üveglevelű békaszőlő. 92. Téli magyalfa. 93. Sivatag- berze. 94. Úszó békaszőlő.