Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)

XXIII. Osztály: Kevertvirágúak. Polygamia - XXIV. Osztály: Virágtalanok. Cryptogamia

212 Világtalanok. Apró szirti-haraszt. — Woodsia ilvensis(L.) R. Br. — (Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) — 2f. 2—20 cm. Levelei csomósak, szárnyasan hasadtak, vagy egyszer szárnyasak; mindenik szárny egy-egy oldalán 6—8 csipkés karéjjal. A lemez alakja hosszúkás, alapja felé kissé szélesebb. A nyél felső oldalán mélyen árkolt, pirosas-barna és egész hosszában maradó pikke­lyekkel és szőrökkel fedett. A spóratokocskák a karéjok széle felé vannak elhelyezve és végre össze is olvadnak. Fátyoluk a sporatokokat körítő szőrkoszorúvá módosult. Tenyészik napos szikla­falakon szórványosan a Kárpátokban. 7—8. Más honi faj: W. alpina (Bolton) Gray. ö) A levelek egyszer vagy többszörösen szárnyasak és szárnyasan hasadtak, mindég rózsában állanak. A fátyol felül álló és így a spóratokok csoportját felülről eredve takarja be; pajzs- vagy vesealakú, köröskörül nyílik. A spóratokok csoportjai kerekek. Erdei pajzsika. — Aspidium Filix mas (L.) Sw. — (Hímpapragy, ördögborda gyökér, vese­páfrány, páprány. — Term. r.: Páfrányfélék. Poly­podiaceae.)— 63. t.5. kép. 2\. 0'5—1*4 m. Tőkéje fásodó; hegye felé levélnyél maradékokkal fedett, fekete. Levele hosszúkás kerülékes, hosszan ki­hegyzett. egyszer szárnyas, hegye felé összeolvadó szárnyakkal vagyis itt csak kétszer szárnyasan hasogatott; levélkéi lándsásak, kihegyezettek, sű­rűn állók, szárnyasan hasadtak; hasábjai széles tőből hosszúkásak, szélük csipkésen fogas, főerők pelyvapikkelyes ugy mint a levél nyele és gerincze. Apró spóratokcsoportjai vesealakú hártyával van­nak borítva. Tenyészik árnyékos erdőkben az egész ország hegyvidékén, helyenként az Alföl­dön is. Spóraérés: 7—8. Tőkéjét a galandféreg ellen használják. Tüskés pajzsika­— Aspidium spinulo­sum (Mull.) Sw. — (Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) — 579. kép. i\.. 50—60 cm. Az előbbihez hasonló, de rendesen karcsúbb és zöldje halványabb; két­szer szárnyas illetőleg hasogatott levelei csak­nem tojásalakúak. Az alsó szárnypár is csak­nem olyan hosszú mint a többi, vagy csak vala­mivel rövidebb. Leve­lei tüskésen fűrészesek; nyelők és gerinczök csak kevéssé pelyvapikkelyes. Fátyola vesealakú. Tenyészik árnyas erdőkben az egész ország hegyvidékén. Az Alföldön csak Kecskemét mellett. Spóraérés: 7—8. Dárdás pajzsika. — Aspidium Loncliytis (L.) Sw. — (Dárdaképű páprág. — Term. r.: Páfrányfélék. Poly­podiaceae.) — 580. kép. 2f. 40—50 cm. Levelei egyszer szár­nyasak, levélkéi sarló módjára fölfelé gör­bülök és alapjuk felső részében kihegyezet­ten fülesek; kétszer fűrészesek; elsőrendű fogai erősen tüské­sek. A spóratokcso­portok hártyája ke­rek, vagy kerek vese­alakú. Terem árnyas, sziklás erdőkben az északi és keleti hegy­vidéken. Spóraérés: 8-9. Mocsári paj­zsika. — Aspidium Thelipteris (L.) Sw. — (Tőzeg v. zsombék haraszt, mocsári páprág. — Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) — 2\. 60—80 cm. Tőkéje terjed. Levélnyele olyan hosszú mint a levéllemeze; pelyvapikkely alig van, vagy nincs is rajta; lemezének visszája gyéren mirigy­szőrös, később lekopaszodó. Spóra és levélkaréjai szélükön visszagyűrtek, háromszögűek és sarlósak. Spóratokcsoportok fátyola keskeny, vagy félvese­alakú, múlékony. Tenyészik tőzeges lápokban, nyir­kos erdőkben, mocsarakban az egész ország hegy­vidékén, sőt az Alföldön is. Spóraérés: 7 — 9. Más honi fajok: A. aculeatum (B) Sw., — angu­lare Kit., — Braunii Spenn., — cristatum (L.) Sw., — lobatiforme Waisb. (lobatum X Braunii) — lobdtum (Huds.) Sw., — montanum (Vogler) Aschers. Erdei hölgyharaszt. — Athyrium Filix femina (L.) Roth. — (Papragy, páprád. — Poly­podium filix femina L., Aspidium filix femina Sw. — Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) — 64. t. 2. kép. 2\. 80—100 cm. Az erdei paj­zsikához hasonló, de minden részében apróbb, gyengébb és keskenyebben szárnyas. Levelének másodrendű hasábjai lándsásak és szárnyasan hasadtak. Lemezénél jóval rövidebb nyele alap­ján fekete-barna és sűrűn pelyvapikkelyes, a le­mez felé halvány vagy szürke zöld, sőt szalma­színsárga, hamar lehulló pelyvapikkelyekkel, végül kopasz. Spóratokcsoportjai hosszúkásak és a levélhasábokon két sorban állnak a középérhez ferdén elhelyezve. A fátyol nagyon vékony. Te­nyészik árnyas, nyirkos erdőkben, patakok men­tén, szakadékokban az egész ország hegyvidékén. Spóraérés: 7—8. Más honi faj : A. alpesire (Hoppe) Nyland. 579. Tüskés pajzsika. 580. Dárdás pajzsika.

Next

/
Thumbnails
Contents