Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)
XXI. Osztály: Egylakiak. Monoecia
Egylakiak. 187 512. Havasi fenyő. ágak kérge rozsdasár. gáti molyhos. Tűi ötö^MSäSHMIII ilíl sével állanak a törpe ágacskákon, hajlékonyak, majdnem liáromélűek, sötétzöldek. Toboza kocsánytalan, tojásalaktí, 5—8 cm. h. és 3—4 cm. sz.; csúcsán tompán lekerekített; tobozpikkelyei hegye alig vastagodott. Terem Árva vármegyétől a szepesbélai havasokig, a radnai havasokon, végre a Retyezát hegycsoporton és onnan keletre a déli határhegylánczon, de nem nagy számban. Pusztulóf élben levő fánk. 6. Szép fa, mely két ezer m. tengerfölötti magasságban még szépen díszlik és ez övben hazánk egyedüli törzszsel biró fája. Magja jóízű, ehető; a pásztornép magja kedveért is ledöntötte a fát. Illatos, SZÍVÓS és vöröses fája faragásra és hegedűkészítésre becses. Sima fenyő. — Finus Strohns L. — (Árboczfenyő. — Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) — %. 15—20 m. Sima kérge fényes. Ötösével álló tűi 10—15 cm. hosszúak, igen vékonyak, hajlékonyak és háromszögletűek, kevéssé kékesszürkék. Toboztermése hengeres; pikkelyei éréskor erősen szétnyílnak ; vastagodok. Hazája Észak-Amerika; nálunk parkokba, kertekbe ültetik. 5 — 6. c) A tülevelelc többesével állnak a törpe ágacskákon. Vörös fenyő. — Larix decidua Mill, — (Európai czédrusfenyő, koriandrom, manna, német513. Vörös fenyő. ostor, pacsirta, picsirke, rozmaring, varjú-fenyő, nyári zöld-, rozmaringfenyő, terpen tin- v. vörösfa. — Pinus Larix L., Larix communis Lk., Larix europaea DC. — Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae — 513. lép. 1). 30 — 35 m. Koronája kúpalakú; főágai elállók, mellékágai csüngenek. Kérge vaskos és repedezett. Levelei csomókban fejlődnek (10—20) apró ágacskákon; fűneműek, élénk zöldek; őszszel lehullok. Tojásalakú tobozai aprók, fölfelé állók; tobozpikkelyei vékonyak. Terem erdőkben, szórványosan a Kárpátokban. 4—5. Vöröses fája igen értékes, kivált vizi építkezésekben nagyon ellenálló. A velenczei terpentint szolgáltatja. d) A pikkely levelek keresztbe átellenesen állanak. Közönséges tuja. — Thuja occidentalis L. — (Életfa, kerti czédrus. — Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae)— 1), |>.5 —15 m.Lapított hajtásai vízszinben ágaznak el. Apró levelei pikkelyszerüek, fedelékesek és kétfélék: azok a melyek az ágak lapos oldalán fejlődnek, nem ormósak, hátukon mirigygyei; az ágak élén fejlődők ormós hátuak és mirigyük nincsen. A porzós barkák az alsó, a termő tobozok a végső oldalágacskákon fejlődnek. Az elsők aprók, gömbösek; utóbbiak kisebbszerüek, 10 — 12 bőrnemü pikkelylyel; melyeken függelék nincsen. Magja köröskörül hártyás. Hazája Észak-Amerika. Díszül mindenütt ültetik. Temetőinkben pedig a keletvidéki cziprust pótolja. Fája, kivált gyökértuskója értékes. 4—5. Keleti tuja. _ Thuja orientális L. — (Biota orientális (L.) Endl. — Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae). — 1). 3—6 m. Hajtásai merőleges síkban ágaznak el. Sűrűn fedelékes levélkéi hátukon árkoltak. Toboza nagyobb mint a közönséges tujáé, 6—8 pikkelye érés előtt hamvas és csúcsuk táján hátragörbült függelékük van. Magja nem szárnyas. Hazája Khina és Japán. Hazánk déli felében mindenütt ültetik, de előbbinél kényesebb és ritkább. 4—5. 2. rend: Kétporzósak. Diandria. A porzók száma kettő, szabadok. E rendbe sorolható a Betula (XXI. o. 5. r.) továbbá az Abies, Larix, Picea, Pinus. (XXII. o. 1. r.) 3. rend: Háromporzósak. Triandria. A porzók száma három, szabadok. Széleslevelű gyékény. — Typha latifolia L. — (Baka, bakaselyem, bódnározó gyékény, buzogányfű, buzogánysás, kákabot, nádbotikó, páklya, — Term. r.: Gyékényfélék. Typhaceae.) 25*