Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)

XIV. Osztály: Kétfőporzósak. Didynamia

120 kétfó'porzósak. szes. Virágai alsó részükben szaggatott, felül leveletlen füzérekben fejlődnek. Murvái lándsásak. A csésze csöve árkolt. A párta halványpiros. Néhol kertbe ültetik. 7 -9. Ebből készítik a hűsítő, kellemes illatú mentaolajat, melyet czukorkába, fogporba, szájvízbe tesznek. Hasonló alkalmazást talál a nálunk^ szintén csak kertbe ültetett fodor menta. (Banya, banyamenta, kucserácska, vénasszonymenta. — Mentha crisp a L.). Ennek nagyobb, tojásalakú, szélén fodros és hasogatva fűrészes levelei vannak. Tulajdonképen a vízi menta alakkörébe tartozik, talán keverékfaj (aquatica X viridis). Ló menta. — Mentha spicata (L.) Borb. — (Bárzsing, fejér menta, vadpoláj. — Mentha longifolia (L.) Huds., sylvestris L. — Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) — 333. l ép. 2f. 30—90 cm. Szára molyhos; levelei felső lapjokon szőrösek, de zöldek, fonákukon kissé molyhosak. Murvái keskenyszálasak. Füzéres virágzata rendszerint nincs megszakítva. A csésze csöve szőrös, fogai árszerűen kihegyezettek; termése éredésekor a cső befűződik és fogai összeborulnak. A párta pirosaslila. Terem árkokban, vízerek partján az egész országban. 7—9. Vízi menta. Mentha aquatica L. — (Fekete menta, téli saláta, vízi torma. Term. r. : Ajakosak. Labiatae.) — 334. Jcép. 2\. 30—100 cm. Tojásalakú levelei nyelesek, fűrészesek. Virágzata sokszor csak szártetőző, gazdagvirágú gombos örv; ez alatt rendesen 1, legfeljebb 2 távolabb álló csomós örv fejlődik. A csésze tövén szőrösebb, mint egyéb részeiben; 13-erű, árkolt; fogai keskenyek és sokkal hosszabbak, mint szélesek. A párta lila színű. Terem mocsarak, árkok szélén az egész országban. 6 — 9. Mezei menta. — Mentha arvensis L. — (Ló- vagy tarlómenta. — Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) — 335. kép. 2\. 10—40 cm. Szára gyakran lecsepült. Tojásalakú levelei fűrészesek vagy csaknem épek. A levelek hónaljában fejlődnek örvben álló virágai. Harangalakú csészéje 10-erű, nem árkolt ; fogai háromszögűek, oly szélesek, mint hosszúak. Virága lilaszínű. Terem vizenyős szántóföldön ; árkok mentén az egész országban. 7—9. Csombor menta. — Mentha Pulegium L. (Bolhaölő fű, csomborpólé, köszvény- vagy oláh menta, poláj, pólémenta, putnokfű. — Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) — 336. lép. i[. 10—30 cm. Szárának töve lecsepült és gyökerező; rendszerint tőtől virágos; pirosaslilavirágai számos, gazdag virágú, csomós örvben fejlődnek. Csészéjük hengerestölcséres, árkolt kétajakú; a felső csészefogak a termés éredésével visszagörbülnek és a termés a csésze torkának szőrkoszorújától zárt. Terem homokos, kissé nedves, árteres, esetleg sovány mezőkön, helyenként igen nagy mennyiségben. Az északi vármegyékben hiányzik. 7—9. Más honi fajok: M. austriaca Jacq., — cuspidata Op., — Henrid Borb., — hirta Willd,, — incana Willd., — Kuncii Borb., — Lóczyana Borb., - mollis (Murr.) Borb., — origanifolia Host., — parietariaefolia Beck, — púbescens Willd., — reversa Roch., — Skofitziana Kern., — subcordifrons Borb., — verticillata L. és mások. Alföldi kakukfű. — Thymus Marschall tanús Willd. — (Balzsamfű, démutka, kakucskafű, kakuk démutka, mézfű, timián, tömjénfű, vad csombor. — Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) — 37. t. 6. kép. 2f. 6—20 cm. Szára lecsepült vagy felegyenesedő, tőve felé rövidebb, felső részében hosszabb szőrű, gyakran gyapjas. Az egész növény mirigyesen pontozott. Hosszúkás keriilékes levelei laposak; szélükön nincs megvastagodott erük és kopaszok vagy alapjuk felé pillásak. Virágörvei 333. kép. Ló menta. 334. Vízi menta. 335. Mezei menta. 336. Csombor menta.