Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)

XIII. Osztály: Sokporzósak. Polyandria

110 Sokporzósak. Farkasölő sisakvirág. — Aconitum Vulparia RcJib. — (Elvagy visszaforduló szőlő, elfordult gyökerű fű, farkasgyökér, farkasszőlő,. rókaölő sisakvirág. — Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) — 306. Jeep. 2\.. 50—100 cm. Levelei tenyeresen 5—7 felé osztottak. Metszetei szélesek. Virágzata laza, rendesen ágas, elálló ágakkal. Csésze halványsárga, és lehull. Sisakja jóval magasabb, mint széles, és a két sziromlevél sarkantyúja be van csavarodva. Terem erdős, sziklás helyeken az ország minden magasabb hegyvidékén. 6—7. Keleti sisakvirág. — Aconitum molda vicum Hacq. — (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) — i[. 50—120 cm. Levelei nagyok, 5—7 felé tenyeresen hasítottak. Hasábjai szélesek, visszástojásdadok és' elülső szélükön rendesen háromfelé metszettek; egyes karéjai nagyolva tompán vagy hegyesen fogasok. A szára, levele (kivált a visszája), kocsánya, pártájának külseje és a termése puha göndör szőröktől borzas. Csészéje sötétkékes lila; sisakja 2 cm. hosszú és körülbelül 4-szer hosszabb, mint széles. Terem erdőkben, sziklás, főleg meszes gyepükben hazánk északi, főleg keleti felében. Helyenként gyakori. 7—8. Szelid sisakvirág. — Aconitum AntJiora L. — (Csuklya, csuklyás vagy kuklásfű, méregölő vagy sárga sisakvirág. — Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) — 40—100 cm. Gyökere répás. Levélmetszetei keskenyek. Csészéje élénksárga, maradó; sisakja körülbelül olyan magas, mint széles. A két sziromlevél sarkantyúja be van csavarodva. Terem sziklás, főleg meszes és trachitos helyeken szórványosan az ország hegyvidékén. Valamennyi sisak virágfaj mérges. 8—9. Más honi fajok: A. Baumg art enianum Simk., — cernuum Wulf., — lasianthum Rchb., — nanum Baumg., — rostratum Bernh., — toxicum Rclib. B) A párta sugaras vagy csillagos (actinomorphj. Fekete békabogyó. — Actaea nigra (L.) Fritsch. — (Füzéres takta, farkasbab, farkasszőlő, kristóífű. — Actaea. spicata L. a) nigra L. — Term. r.: Boglárkafélék., Ranunculaceae.) — 307. kép. 2\. 30—60 cm. Ágas szára alul kopasz, fölül pelyhes. Tőlevelei nagyok. Kétszer 3-osztatúak. Hasábjai tojásalakúak vagy hosszúkás szívalakúak, kihegyezettek és kétszer bevagdaltan fűrészesek. Apró virágai tömött szártetőző fürtben állanak. Hosszúkás fekete bogyói állítólag mérgesek. Terem árnyas, sziklás erdőkben szórványosan az egész ország hegyvidékén. 5. — Gyökerét régebben hashajtó-szernek használták. Büdös poloskavész. — Cimicifuga foetida L. — (Poloskadög, poloskakín. — Actaea Cimicifuga L. — Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) — 308. kép. 2+. 40—180 cm. Szára egyenes, levelei kétszer szárnyasak ; levélkéi tojásdadhosszúkásak és egyenetlenül fűrészesek. Virágzati tengelye kevés elálló, bugaszerű ággal, mindeniken megnyúlt fürtös virágzat. Kocsánya rövid, a csésze zöldes ; szirmai is zöldesfehérek. Tiiszői ragadós-szőrűek. Az egész növény undorító szagú. Terem sziklás, árnyas, főleg lombos erdőkben szórványosan hazánk északi és keleti hegyvidékén. A Balaton mellől valószínűleg kiveszett. 7 — 8. Piros bazsarózsa. — Paeonia officinalis L. — (Basa- vagy bazsálrózsa, bazsalyikom, pévenye vagy pünkösdi rózsa. — Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) — 309. kép. 2\. 30—90 cm. Némely gyökere vékony és hosszas répává vastagszik. Levele kétszer háromosztatú, középső levélkéje lefut a nyélre, három felé hasadt vagy háromosztatú és karéjai hosszűkáslándsásak. Virága magános, 5-, vagy sokszirmú. Van két alakja : Az egyik levelének fonáka fehéreszöld, nem fényes, molyhos tüszői végre vízszintesen elállók (a kép jobb alsó sarkában); virága rendszerint ötszirmú, vagyis nem teljes; ez a vad bazsarózsa, P.. peregrina Mill. (P. banatica Roch.); előfordul szórványosan hazánk délkeleti hegyvidékén. A deliblati homokpusztára is leszállt. A másik alak levelének fonáka kissé fényes, 308. Biidös poloskavész. 306. Farkasölő sisakvirág. 307. Fekete békabogyó.