Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)

Előszó - Tájékoztató - A növény testrészei

TÁJÉKOZTATÓ. A növény A növényeket általában két nagy csoportba oszthatjuk a szerint, a mint a faj szaporítása szempontjából virágot fejlesztenek és magvat érlelnek, vagy pedig virágjok nincs és magvak helyett egyszerű spórákat teremnek; az elsők a virágos növények, az utóbbiak a virágtalanoJc. E könyv a hazai fontosabb virágos növényeket ismerteti; a virágtalanok közül csak a legfelsőbb rendűekre, az úgynevezett edényes virágtalanokra terjeszkedik ki. A virágos növények testén rendszerint gyökeret, szárat, levelet és ez utóbbiakból alakult virágot és termést különböztethetünk meg. E tagok egyike-másika hiányozhatik is; egy időben pedig aránylag csak nagyon kevés növényen figyelhető meg valamennyi rész, miért is ajánlatos, sőt a növény felismeréséhez, pontos meghatározásához rendesen szükséges is, a növényt különböző időben megfigyelni, hogy valamennyi részét megismerjük. A helyet, melyen a növény tenyészik, megterem, termőhelynek mondjuk. A sokféle termőhelyet illetőleg a növényeket nagyjában két csoportba oszthatjuk: szárazföldiekre és vizi növényekre. Mind a szárazföldi, mind a vizi növények táplálékukat leginkább gyökereikkel a talajból, vagy a vizből veszik fel. Vannak azonban növények, melyek a korhadó talajból képesek csak táplálkozni, televénylakók (saprophyta), sőt vannak olyanok, melyek csak más élő növény testéből táplálkoznak, gyökerébe, vagy szárába bocsátva be gyökereiket, illetőleg szivóikat: ezek az élöslcödök (parasita). Az élősködők, minthogy táplálékukat zöld növények, az u. n. gazdanövény testéből veszik fel, rendszerint nem zöldek: ezek a valódi élősködők, melyek sorában a más növények gyökereiből táplálkozókat gyökéren élősködőknek mondjuk. Vannak azonban köztük zöldek is, melyek táplálékukat leveleikkel a levegőből, sőt gyökereikHoffmann: Nöyényország. testrészei. kel a talajból és a gazdanövényből is felveszik: ezek a félélösködök. A növények életfeladata saját életük fenntartásán kivül első sorban a szaporodásról gondoskodni. E czélból fejlesztenek különböző tenyészeti szaporító szerveket is, de e feladatot főleg termések, magvak fejlesztésével teljesítik. A termésfejlesztés szempontjából a növények egyszer-termok és sokszor-termök. Az előbbiek egyszer termést érlelve elpusztulnak, az utóbbiak több, sok éven át élnek és bizonyos kor elérése után többnyire minden évben teremnek magot kisebb-nagyobb mennyiségben. Az egyszer termők sorában élettartamuk szerint megkülönböztetjük az egyéveseket ©, ha a növény tavasszal csirázik, ugyanazon nyáron virít és termést érlel (kapor); az áttelelő egyéveseket ©, mikor a növény nyár végével, őszszel csirázik és a következő év tavaszán érleli termését (galambbegy). Mind a kettő élete tehát legfeljebb egy évig tart; az egyszer termő növény lehet kétéves 0, mikor a növény tavaszszal csirázik, levélzetet fejleszt, de csak a következő év nyarán virít és érleli meg termését (murok); lehet évelő midőn évről-évre leveleket fejleszt és azután egyszer virít, termést érlel és elpusztul (Agave); hazánkban csak némely kerti, vagy üvegházi növény ilyen. A sokszor .termők élete mindig több évre terjed: lehet évelő 24.,, a midőn áttelelő tőkéjéből évről-évre kihajt, hajtásai az első évben vagy az első években csak rövidek maradnak, később megnövekedve, minden évben virítanak és termést érlelnek, de hajtásaik a tél folyamán elpusztulnak egészen a tőkéig, vagy legalább legalsó részökig, (nyulárnyék). Hosszabb időn át sokszor teremnek azonban még azok az évelő növények, melyeknek gyökere és szára is megfásodik, mint a minők a cserje ^ és a fa %, melyeknek áttelelő fás szára -évről-évre líj hajtásokat és leveleket fejleszt. 11