Kontschán Jenő – Ujvári Zsolt: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 32. - A Dunántúli-középhegység szabadon élő korongatkái és nyűgatkái (Acari, Mesostigmata, Uropodina, Gamasina, Sejina és Antennophorina) (Zirc, 2013)

Értékelés - A Dunántúli-középhegység egyes területeinek fajai

ÉRTÉKELÉS A Dunántúli-középhegység egyes területeinek fajai A Dunántúli-középhegység területéről 122 fajt mutattunk ki, amelyből 76 fajnak új előfordulási adatát is megadtuk. Természetesen az egyes területek faj száma nem egyforma, számos különbség figyelhető meg közöttük a fajok számában és az előforduló fajok tekintetében. 50 45 -| 40 35 -| 30 25 -| 20 15 10 5 0 • Uropodina • Gamasina+Sejina+Antennophonna • Összesen £ ll £1-nil Budai-hgys Visegrádihgys Pilis Gerecse Vértes Velenceihgys Bakonyvidék 77. ábra: Fajszámok a Dunántúli-középhegység egyes területein A vizsgálatok során a Budai-hegység négy településéhez tartozó mintavételi helyekről összesen 23 fajt mutattunk ki (az egyes csoportok aránya a 77. ábrán látható). Szintén négy településhez tartozó visegrádi-hegységi lelőhelyeken 13 fajt találtunk, míg a Pilis öt településéhez köthető lelőhelyeken 9 fajt. Míg a Gerecse hét településéhez köthető mintavételi helyekről 32 faj került elő, addig a Vértes 13 településének közelében végzett gyűjtésekből 41 faj előfordulásáról szereztünk adatokat. A Velencei-hegység területéről csak Lovasberény környékét vizsgáltuk, ahonnan 11 fajt sikerült kimutatnunk. A területileg is legnagyobb Bakony-vidéken 36 településhez tartozó mintavételi helyeinken 46 faj újabb előfordulási adatát mutattuk be. Az alapfauna a leggyakoribb fajokból állt (N. splendida, T. ovális, T. aegrota, Z. hungaricus, Z. spatulatus, P. frimbriatus, V. nemorensis), ám az egyes területekről számos érdekes faj került elő. Ilyen a T. comata faj, amely trópusi rokonságú állat, és Közép-Európában csak hangyabolyokból ismert (Kontschán 2007c). Kiemelhető a Z. kontschani faj, amelyet Horvátországból, a Papuk-hegységből írtak le (Újvári 2008) és a visegrádi-hegységi adata igen figyelemreméltó. A N. pulcherrima faj inkább nyugateurópai areával jellemezhető, inkább az alacsonyabb tengerszint feletti régiókban fordul elő, a cseszneki adata az egyetlen ebből a régióból, csak a Mecsekből és az Alpokaljáról ismert a Dunántúl területéről. Ritka fajnak tekinthető még az U. pyriformis, mely hazánkból csak Bátorligetről ismert, a környező országokból is előkerült, de mindenfelé igen ritka faj. 109