Kontschán Jenő – Ujvári Zsolt: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 32. - A Dunántúli-középhegység szabadon élő korongatkái és nyűgatkái (Acari, Mesostigmata, Uropodina, Gamasina, Sejina és Antennophorina) (Zirc, 2013)
Anyag és módszer - Gyűjtési módszerek
Három évtized elteltével Vincze (1965) a hazai Zerconidae-fajokat áttekintő dolgozatában számos faj dunántúli-középhegységi előfordulását közli, és a Budaihegységből leírja a Zercon athiasi Vincze, 1965 fajt. Majdnem 40 év elteltével kezdi el Kontschán Jenő vizsgálni Komárom-Esztergom megye korongatka-faunáját, eredményeiről három közleményben számol be (Kontschán 2002a, 2003a, 2004a). Szórványadatokat közöl a korongatkákról másik két cikkében is (Kontschán 2002b, 2004b), amelyekben öt, Magyarország faunájára új fajt mutat ki. A nyűgatkák kutatása során több faunára új faj előfordulását is közzé teszi, dolgozata egy dunántúli-középhegységi adatot is tartalmaz (Kontschán 2004c). Még ebben az évben nyolc, a Macrochelidae családba tartozó faj hazai előfordulásait mutatja be, és két fajt említ a Bakony-vidék és a Pilis területéről (Kontschán 2005). 2005-ben a Lettországi Egyetem kutatójával (Dr. Ineta Salmane) közösen számos dunántúli-középhegységi faj első, illetve újabb adatáról számol be (Salmane & Kontschán 2005, 2006). Egy évvel később a hazai Zerconidae- és Macrochelidae-fajok listája összeállításra kerül (Kontschán 2006a), ebben a dolgozatban számos új előfordulási adat is található, melyeknek nagy része a Dunántúli-középhegység területéről származik. A következő évben Kontschán (2007a) ritka és faunára új nyűgatkafajok hazai előfordulásairól számol be, s ebben a közleményében is említ számos dunántúli-középhegységi adatot. A Kárpátmedencei Trachyuropodidae család revíziójában több, a vizsgált területről származó előfordulási adat is megadásra kerül (Kontschán 2007b). Még ugyanebben az évben Újvári Zsolt és Kontschán Jenő (Újvári & Kontschán 2007) újabb faunisztikai adatokat közöl a hazai Zerconidae-fajokról, amelyek jelentős része a Dunántúli-középhegység részeiről származik. Végül Kontschán (2008) számos Komárom-Esztergom megyében elforduló, a Zerconidae családba tartozó faj újabb előfordulási adatait közli. ANYAG ÉS MÓDSZER Gyűjtési módszerek A nyűgatkákat háromféle módon gyűjtik, az első két módszer munkaigényes és kevésbé hatékony, nagyon kevés fajt eredményez. 1. Egyelés: A talajfelszínen vagy a rostálásnál nagyon sokszor megfigyelhetőek a nyügatkák, amelyek a talaj, illetve az avar szemcséi között gyorsan mozognak, de csupán a nagyobb, gyakori fajok gyűjthetőek ezzel a módszerrel. Egyeléssel leginkább a foréta atkák gyűjthetők hatékonyan, mert az egyeléssel fogott bogarakon (elsősorban a Scarabeidae, a Geotrupidae vagy a Carabidae családok fajain) nagy egyedszámban jelenhetnek meg az atkák. Bár kevés nyügatkafajjal találkozhatunk így, ebben az esetben az egyelés kiemelkedően fontos, mivel a foréta atkák gyűjtésének ez az egyetlen módja. Legjobb módszer a hordozó állatot utasaival együtt alkoholos fiolába tenni, majd mikroszkóp alatt leválogatni az atkákat. Ez azért is fontos, mert így pontos képet kaphatunk arról, hogy melyik atkafaj melyik bogárfajon fordul elő. 10
