Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 31. - A Bakonyvidék fürkészlégy faunája (Diptera, Tachinidae) (Zirc, 2012)
A fajok jegyzéke a gyűjtési adatokkal
Ernestia argentifera (Meigen, 1824) [MIHÁLYI (1986) munkájában Meriania argentifera (Meigen, 1824) néven szerepel] Elterjedése: Európa. Magyarország: Kevés hazai adata hegyvidékekről származik. Ritka előfordulású (II.). Bakonyvidék: Csak a Déli-Bakony egy pontján gyűjtöttük. Kistájak: DB (1). UTM: 10x10 km (1), 2,5x2,5 km (1). Életmódja: Valószínűleg euriök. Nyílt gyomos területeken, szántóföldeken és erdőkben, egyaránt előfordul. Eddigi ismereteink szerint néhány Noctuidae faj parazitoidja. Univoltin, vernalis-aestivalis (IV-VII.). Lelőhelye: Köleskepe: 1963.05.01., 1? 1$, TS. Ernestia laevigata (Meigen, 1838) Irodalom: (TÓTH 1986) Elterjedése: Palearktikum (E, Szi, Mo, TK, Ja). Magyarország: Jelenleg csak a Bakony több és a Bükk egy pontjáról ismerjük. Ritka előfordulású (II.). Bakonyvidék: Elsősorban az ÉszakiBakonyban gyűjtöttük. Jelenleg 13 lelőhelyéről tudunk. Kistájak: BF (1), DB (2), ÉB (8), KB (2). UTM: 10x10 km (10), 2,5x2,5 km (13). Életmódja: Szilvikol. Erdőkben, erdőszéli cserjésekben és tisztásokon él. Néhány ismert gazdája a Noctuidae család fajai közül kerül ki. Univoltin, vernalis-aestivalis (V-VII.). Lelőhelyei: Hubertlak: 1985.07.23., 1?, TS - Kőris-hegy: 1983.05.01., 1? 1?, TS - Mogyorós-hegy: 1992.06.13., 1$, TS - Tálodi-erdő: 2004.05.04., 13 12, TS - Vörös János-séd: 1985.07.23., 18 1$, TS. Ernestia pupartim (Fabricius, 1794) Irodalom: (TÓTH 1986) Elterjedése: Palearktikum (E, Tk, Szi, Ja). Magyarország: A Bakony kivételével az ország kevés pontjáról ismerjük. Ennek egyik oka a korai rajzásában kereshető. Mérsékelten gyakori előfordulású (III.). Bakonyvidék: Elsősorban a Tapolcai-medencében gyűjtöttük. Kistájak: BA (1), BF (3), ÉB (2), KH (1), TM (5). UTM: 10x10 km (9), 2,5x2,5 km (11). Életmódja: Euriök. Erdőkben, cserjésekben, tisztásokon és gyepekben is él. Biztos gazdaállatát nem ismerjük. Univoltin, vernalis-aestivalis (II—VI.). Nagyon korán megjelenik, a Tapolcai-medencében virágzó füzeken már február 3. dekádjában is gyűjtöttük. A bakonyi adatainak többsége márciusból és áprilisból származik. Lelőhelyei: Berek: 1991.03.23., 28, NL - Biliege: 1991.03.15., 18, NL - Diszel: 1990.02.24., 28, NL Fűzfői-öböl: 1990.04.15., 18, TS - Jobbágyi-rét: 1990.03.11., 1? 1$, NL (Salix) - Kökényes: 1975.05.14., 18, TS - Kupi-erdő: 1990.03.23., 23 1$, TS - Malom-völgy: 2007.04.30., 13, TS - Mogyorós-hegy (TS): 1993.05.03., 13 1$; 2006.06.09., 18 1$ - Örvényes: 2006.04.21., 18, TS - Tapolca: 1990.03.11., 18, NL (Salix) - Vár-völgy (Vállus): 1991.04.02., 28, NL. Ernestia rudis (Fallén, 1810) Irodalom: (TÓTH 1986) Elterjedése: Palearktikum (E, Tk, Tad, Szi, Mo, TK, Ja). Magyarország: Főleg domb- és hegyvidéki lelőhelyeit ismerjük, a síkságon ritka. Mérsékelten gyakori előfordulású (III.). Bakonyvidék: Minden kistájon előkerült, elsősorban az Északi-Bakonyban gyűjtöttük. Jelenleg 18 lelőhelyét ismerjük. Kistájak: BA (2), BF (2), DB (3), ÉB (6), KB (1), KH (2), TM (2). UTM: 10x10 km (15), 2,5x2,5 km (17). 88
