Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 31. - A Bakonyvidék fürkészlégy faunája (Diptera, Tachinidae) (Zirc, 2012)

A terület természeti földrajza

A sikeres parazitálás feltétele, hogy a fürkészlégy lárva élettanilag megfelelően alkal­mazkodjon a gazdához. Ezért minden Tachinidae fajnak van egy bizonyos gazdaköre, amit parazitálni képes. Ezt alapvetően három tényező határozza meg: 1. A térbeli és az időbeli találkozás. Csak olyan gazdák parazitálása lehetséges, melyek ugyanabban a biotópban élnek és a fürkészlégy rajzási ideje alatt parazitáiható állapotban (pl. idősebb hernyóstádi­umban) vannak. 2. A parazita fiziológiai alkalmazkodása a gazda szervezetéhez. 3. A pete­rakásnál a gazda ösztönös kiválasztása. A gazdaspecifitásnak három fontosabb típusa ismeretes. Vannak ún. obligát-monofág fajok, melyek fiziológiai okokból csak szűk gazdakörben fejlődhetnek. Ilyen pl. a kizárólag téli araszolok hernyóiban élősködő Cyzennis albicans. A második típusba tartozó preferent­monofág fajok előnyben részesítenek egy szűk gazdakört, de számos más fajt is eredmé­nyesen parazitáihatnak. Vannak végül a nagy gazdakörrel rendelkező polifág fajok. A Phryxe vulgáris ún. mérsékelten polifág, a Compsilura concinnata viszont erősen polifág, melynek mintegy 100 lepkehernyó mellett, 5 levéldarázs álhernyó gazdaállatát is nyilván­tartjuk. A polifág fajoknak rendszerint gyors a fejlődési ciklusuk és évente két- vagy több nemzedékük van. A fürkészlegyek erdővédelmi szempontból a leghasznosabb rovarok közé tartoznak. A hernyó gradációk letörésében (más parazitoid és ragadozó rovarok, valamint kórokozók közreműködésével) kiemelkedő szerepet játszanak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az Egyesült Államokba az Európából behur­colt gyapjaslepke elszaporodásának és kártételének megfékezése érdekében, Ma­gyarországról is nagy tömegben telepítették be fürkészlegyeket az 1920-as évek­ben. A parazitoid rovarokkal kapcsolatos kutatásoknak pedig éppen a gyapjas­lepke 1869-es, USA-ba való behurcolása, illetve az ezt követő biológiai védekezési kísérletek adtak nagy lendületet. A TERÜLET TERMÉSZETI FÖLDRAJZA A Bakonyvidék a Dunántúli-középhegység legnagyobb tagja. Földrajzi elhatárolása és főleg kistájakra való felosztása a különböző szakkönyvekben viszonylag jelentősen eltér. A jelen kötetben a „Magyarország kistájainak katasztere" című munkában (MAROSI & SOMOGYI 1990) szereplő felosztást tekintjük alapnak. A vizsgált terület természetföldrajzi tájfelosztá­sában kisebb-nagyobb változások mentek végbe az idők folyamán. A korábbi klasszikus felosztásokhoz képest (BULLA 1962, PÉCSI & SOMOGYI 1967), újabb kutatási eredmények jelennek meg JUHÁSZ (1975), valamint MAROSI & SOMOGYI (1990) munkáiban. Ettől azonban néhány ponton célszerű eltérni. Részben azért, mert a hegység szűkebb értelemben vett határain kívül is történtek gyűjtések, melyek adatait érdemes a bakonyival együtt publikálni. Az olyan mobilis rovarok elterjedésénél, mint amilyenek a fürkészle­gyek is, egyébként sem célszerű minden esetben tájegységek szerint éles határt megvonni. Természetesen a terület határaitól jelentősen távol eső lelőhelyek nem szerepelnek a kötet­ben.. 13

Next

/
Thumbnails
Contents