Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 31. - A Bakonyvidék fürkészlégy faunája (Diptera, Tachinidae) (Zirc, 2012)
A fürkészlegyek rövid jellemzése
nagyobb tájegységeinek fürkészlégy faunájáról készített önálló dolgozatai (TÓTH 1987b, 1992a, 1992b, 1992c, 2001) mellett, több munkájában szerepelnek egyéb családokon kívül fürkészlegyek is (TÓTH 1990, 1999, 2002). A Bakonyvidék korábban nem tartozott a faunisztikai szempontból kiemelten kezelt tájegységek közé. Többnyire alkalmi dipterológiai gyűjtések is történtek a területen. E téren elsősorban Mihályi Ferenc és preparátora Zsirkó Gizella végzett érdemi munkát, akik főleg az 1956-ot követő években több alkalommal megfordultak a Bakonyban és jelentős mennyiségű kétszárnyút, többek között sok fürkészlegyet is gyűjtöttek. Mellettük elsősorban Móczár László, Szőcs József, Topái György, valamint Papp Jenő érdemel említést. Viszonylag rendszeres, valamint tervszerű kutatásról csak az 1962-ben a veszprémi Bakonyi Múzeum által megszervezett „A Bakony természeti képe" program keretében beszélhetünk. Lényegében e program nyomán kezdődött meg a hegység kétszárnyú faunájának intenzívebb vizsgálata is. A Bakonyi Természettudományi Múzeum jelenlegi fürkészlégy (Tachinidae) gyűjteménye mintegy 9 ezer példányból áll. Ezzel a Magyar Természettudományi Múzeum Allattára után a második helyet foglalja el a kisszámú hazai fürkészlégy gyűjtemények sorában. A FÜRKÉSZLEGYEK RÖVID JELLEMZÉSE A fürkészlegyek kivétel nélkül erősen alkalmazkodott parazitoidok. A legtöbb fajuk a lepkehernyókat fertőzi meg, innen ered a német elnevezésük: Raupenfliegen. A lepkehernyókon kívül azonban vannak fürkészlégy parazitoidjaik hártyásszárnyúaknak (elsősorban a levéldarázs álhernyóknak), bogaraknak (főleg a levélbogarak lárváinak), poloskáknak, kabócáknak, lószúnyog lárváknak, sáskáknak, sőt fülbemászóknak is. A rovarokon kívül csak százlábúak (Lithobius) fürkészlégy parazitoidjairól (Loezvia) tudunk. A fürkészlegyek identifikálása az esetek jelentős részében egyáltalán nem könnyű feladat. Ebben közrejátszik az ide tartozó fajok magas száma mellett elsősorban a viszonylag sok bizonytalan bélyeg, ami főleg egyes példányok faji hovátartozásának eldöntését rendkívül megnehezítheti. Ennek következtében rengeteg taxont szinonimizáltak. Ebben a munkában főleg Benno Herting (HERTING 1960) járt élen. A Palearktikumból közel 1600 érvényes fajt tartanak nyilván. Ennél lényegesen több a szinonimnak tekintett taxonok száma. Magyarország jelenleg ismert Tachinidae faunáját 431 faj alkotja, de a jövőben főleg a szomszédos országokból már kimutatott fajok közül még nagyon sok kerülhet elő nálunk is. A más hazai tájakhoz képes viszonylag jól kutatott Bakonyvidék für11
