Podlussány Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 30. - A Bakony ormányosbogár-faunája (Coleoptera, Brachyceridae, Curculionidae) (Zirc, 2007)

Gyűjtők és gyűjtési módszerek

GYŰJTŐK ÉS GYŰJTÉSI MÓDSZEREK 1976-tól 10 éven keresztül, szinte minden hétvégén a Bakonyban gyűjtöttünk Rozner István barátommal, egyik gyűjtőmódszerünk a fűhálózás volt (6. kép). Gyakran műveltük a módszer egyik speciális formáját a zacskós fűhálózást, melynek során a fűhálóban összegyűlt anyagot időnként egy nylonzacskóba borítottuk, majd több fűháló ürítés után leöltük azt. Ez az egyik olyan gyűjtési módszer, mely alkalmazása nélkül elképzelhetetlen a faunakutatás. A bogárfajok nagyobb része olyan apróság, amit a természetben nem lehet meglátni. A zacskós fűhálózásnak nemcsak az az előnye, hogy sok apró fajt lehet vele gyűjteni, hanem az is, hogy sok anyagot gyűjt más rovarrendekkel (legyek, kabócák, poloskák, fürkészdarazsak) foglalkozó kutatók számára is. Ennél a módszernél még a jól repülő rovarok sem tudnak elmenekülni. Számos fajt az avar között rostálással lehet gyűjteni (1. kép). Fodor Jenő orvos, kiváló rovarász mondása volt: „Rostálni, rostálni, rostálni!" Ha a rostálást jó időben jól csináljuk, az eredmény sem marad el. 1982. november 1-én a Kék-hegyen (Fenyőfő) kb. 5 kilogramm rostált anyagban több mint 200 bogárfajt számoltam meg. A tél közeledtével ugyanis a bogarak telelőhelyet keresnek a korhadó növényi törmelékben, avarban, humuszban, ahol az elpusztult, bomló növényi maradványok hőtermelése biztosítja a bogarak telelését. Az apró bogarak fogására leginkább az 5-8 mm-es átmérőjű rácsméret a jó. A rosta alatt egy zsák található, mely felfogja a rostált törmeléket, a benne lévő rovarokat és egyéb apró élőlényeket. Ezután a hagyományos futtatás következik, amikor a rostált anyagot hazaviszik és egy melegebb helyen kifuttatják. Saját találmányomnak tekintem a „gyorsfuttatást", mely megkíméli a kutatót a több zsák rostált anyag hazavitelétől és a több hétig tartó futtatástól. Ez a módszer nagyon egyszerű. Akkoriban (20 évvel ezelőtt) általában gépkocsival jártunk gyűjteni. A terepen megkínzott régi Lada motorházteteje meleg lett. Erre szórtuk ki a rostált anyagot, a meleg hatására aztán megmozdultak a rovarok, észrevehetővé váltak, s így könnyen megfogtuk azokat. A nagyobbakat kézzel, az aprókat szippantóval. A rostált anyag „gyors" futtatását napos időben a terepen kiterített fehér lepedőn is el lehet végezni (7. kép). Az ormányosbogarak ha veszélyt észlelnek, ormányukat, csápjukat és lábaikat behúzzák, és ledobják magukat a talajra. Színük és mozdulatlanságuk megvédi őket a madarak, a gyíkok és egyéb éhes ellenségük elől.