Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 29. - A Bakonyvidék és a Balaton-medence szitakötő-faunája (Insecta, Odonata) (Zirc, 2005)
A terület természeti földrajza
Dunántúli-középhegység Bakonyvidék 1. Északi-Bakony 1.1. Magas-Bakony, 1.2. Keleti-Bakony, 1.3. Veszprém-Devecseri-árok 2. Bakonyalja 2.1. Fenyőfői-Bakonyalja, 2.2. Pápai-Bakonyalja, 2.3. Súri-Bakonyalja. 2.4. Pannonhalmi-dombság, 3. Déli-Bakony 3.1. Kab-hegy-Agár-tető-csoport, 3.2. Sümeg-Tapolcai-hát, 3.3. Nagyvázsonyimedence, 3.4. Devecseri-Bakonyalja 4. Keszthelyi-hegység 5. Balaton-felvidék Dél-Dunántúli-dombvidék Balaton-medence 6. Balaton 7. Tapolcai-medence 8. Kis-Balaton-medence 9. Nagy-berek 10. Balaton-mellék A Bakonyvidék és a Balaton-medence pontos határának meghúzása nem könnyű feladat, néhány esetben önkényes is. Ezért, főleg a szitakötők szempontjából nem látszik indokoltnak a határokhoz való szigorú ragaszkodás. A vizsgált terület földrajzi szempontból nagyon változatos. Kötetünkben a faunisztikai adatok értékelése a nagyobb tájegységenként összevontan történt. Az esetek egy részében így is adódnak kisebb-nagyobb átfedések, melyek bizonyos mértékben érintik a fajok lelőhelyeit szemléltető UTM hálótérképeket is. Ezek azonban nem jelentenek alapvető változást a faunaképben. Ennek egyik oka az, hogy főleg a korábbi (különösen irodalmi) szitakötő adatok, a gyűjtés helyéül rendszerint településeket adtak meg. A települések egy részének közigazgatási határa esetenként több tájegységet is magában foglalhat. Fenyőfő a Bakonyalján terül el, közigazgatási határa viszont mélyen beékelődik a MagasBakonyba, a Kőris-hegy tömbjébe. Ugodot szintén a Bakonyaljához sorolják, ugyanakkor közigazgatásilag hozzá tartozik az Eszaki-Bakonyban a tőle meglehetősen távol fekvő, gazdag szitakötő faunájáról is nevezetes Vörös János-séd völgye. Ugyanígy pl. Bakonyszücshöz tartozik a Kőris-hegy tömbjének jelentős része, beleértve a csúcsot is. Ha egy publikációban lelőhelyként Balatonfüred szerepel, nem lehet eldönteni, hogy a gyűjtés a Balaton partján, annak melyik szakaszán, vagy esetleg a Balaton-felvidékhez tartozó Nagy-mezőn történt. A szerző, mint az a gyűjtőhely listából is kitűnik - főleg az utóbbi években - iparkodott a tényleges gyűjtőhely megnevezésére. Ilyenkor azonban a közigazgatási hovatartozás feltüntetésére is minden esetben szükség van. A konkrét gyűjtőhely térképi azonosítása általában nem okoz nehézséget. A probléma többnyire inkább abból ered, hogy a térképeken általában kevés a földrajzi név. Ilyen esetekben megoldást jelenthet az, hogy a gyűjtő maga ad a szóban forgó területnek, annak lehetőleg valamilyen jellegzetességére utaló nevet. Vöröstó település határában az elmúlt években a Ragonyai-forrás alatti völgyben hozott létre a nemzeti park egy kis, a forrás által táplált tavacskát, de nevet nem adtak a víztérnek. A szitakötők számára is kedvező élőhelyet, célszerűnek látszott „Ragonyai-forrástó"-ként szerepeltetni kötetünkben.
