Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 29. - A Bakonyvidék és a Balaton-medence szitakötő-faunája (Insecta, Odonata) (Zirc, 2005)
Eredmények - A szitakötő-fauna chorológiai sajátosságai
A Bakonyvidéken és a Balaton-medencében végzett lárvagyűjtések alapján, a IV táblázatban bemutatjuk 12 gyakoribb szitakötő faj tenyészőhely típusok szerinti előfordulását. Már ebből is kiderül, hogy mennyire sokrétűek a terület tenyészőhelyei, illetve az egyes fajok lárvái milyen változatos vízterekben élnek. A táblázatban szereplők mellett, természetesen egyéb típusú tenyészőhelyek is előfordulnak a területen. A táblázatból kitűnik, hogy az ér típusú kisvízfolyásban a vizsgált fajok mindegyikének a lárvája előfordult. Ez annak köszönhető, hogy a lassú folyású és dús növényzetű erek mind a folyóvizekre, mind az állóvizekre jellemző fajok lárvájának életfeltételei szempontjából kedvezőek. Három olyan víztípus van, melyből a 12 közül csak egy-egy faj lárvája nem került elő. A kistó típusú egyéb mesterséges állóvizekből az Aeshna affinis, a tömpöly típusú természetes kisvizekből az Anaciaeschna isosceles, a kistó típusú tározóból a Coenagrion ornatum nem került elő. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy e fajok lárvái ebben a víztípusban nem fordulnak elő. A jelentősebb előfordulási gyakoriság szempontjából a további sorrend: mocsár típusú természetes állóvíz és tömpöly típusú mesterséges kisvíz (10-10 faj), mesterséges kisvízfolyás, kis folyó és dagadóláp (7-7 faj), csermely, kistó típusú halastó, kistó típusú természetes állóvíz és patak (6-6 faj). Az előfordulást vizsgálhatjuk gyűjtési alkalmak szerint. A 12 faj közül ez a Pyrrhosoma nymphula esetében a legtöbb, kereken 160. Ezt követi a gyakran azonos élőhelyeken előforduló Aeshna cyanea (95 alkalom). A harmadik helyen áll az Aeshna affinis (88 alkalom). A legkevesebb (39) gyűjtési alkalom a Coenagrion ornatum lárvájára jut. Ennél nagyobb szóródás jellemzi a tenyészőhely típusokra jutó gyűjtési alkalmak számát. Ebből a szempontból első helyen a mocsár típusú természetes állóvíz áll (145 gyűjtési alkalom). Ezt követi az ér típusú kisvízfolyás (102 alkalom), a mocsár típusú mesterséges állóvíz (99 alkalom), a csermely (93 alkalom) stb. A legkevesebb gyűjtési alkalom a forrásokra jut (foglalt forrás és limnokrén forrás 2-2, helokrén forrás 3 alkalom). A szitakötő-fauna chorológiai sajátosságai A hazai szitakötő fajok elterjedésének vizsgálatával Dévai György foglalkozott behatóan (DÉVAI 1976). A hazai faunát 9 faunaelem csoportba sorolta be. A Bakonyvidék és a Balaton-medence faunáját alkotó szitakötők között valamennyi csoportba tartoznak taxonok. A jobb áttekinthetőség érdekében, táblázatban, alrendek szerinti bontásban mutatjuk be a Bakonyvidék és a Balaton-medence faunájának faunaelem csoportok szerinti megoszlását. Az egyes fajok faunaelem szerinti hovatartozásáról az V. táblázat tájékoztat. A táblázatból látható, hogy Bakonyvidéken, egyedül az Anisoptera alrend képviselői fordulnak elő valamennyi faunaelem csoportban. Ugyanott a Zygoptera alrendben csak az adriatomediterrán faunaelem hiányzik. A Balaton-medencében az Anisoptera alrendben nincs képviselve adriatomediterrán, a Zygoptera alrendben pedig ugyancsak az adriatomediterrán, továbbá mongol és eremiális faunaelem. A terület faunájában, a legnagyobb arányban (25,7%) a holomediterrán faunaelemek szerepelnek. Magas a pontomediterrán (22,1%), a nyugat-szibiriai (18,3) és a szibiriai (13,8%) faunaelemek aránya is. Az egyes faunaelem csoportok arányát tekintve, lényeges különbség nem tapasztalható a Bakonyvidék és a Balaton-medence, valamint Magyarország faunájának összetételében.
