Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 29. - A Bakonyvidék és a Balaton-medence szitakötő-faunája (Insecta, Odonata) (Zirc, 2005)

A fajok jegyzéke a gyűjtési adatokkal - Faunisztikai adatok

Balaton-medence: Lárva: Fehér-víz: 2005.09.02., 3 L, TS - Nekota: 2005.06.01., 1, TS. Exuvium: Nekota: 2005.06.01., 1, TS. Imágó: Fehér-víz: 2000.05.05., 3c" 19, TS. Leucorrhinia pectoralis (CHARPENTIER, 1825) - Piros szitakötő Nyugat-szibiriai (ASKEW 1988 szerint Euró-szibiriai) faunaelem, Európának főleg a keleti részében elterjedt, de lokálisan más területeken, valamint Európán kívül NyugatSzibériában is előfordul. Magyarországos szórványos előfordulású (I.), az előző fajhoz hasonlóan a Berni Egyezmény hatálya alatt álló, védett szitakötő. Eszmei értéke 10 000 Ft. Mind országosan, mind a Bakonyvidéken és a Balaton-medencében a Leucorrhinia caudalis-nál kevésbé ritka. Eddig csupán az Eszaki-Bakonyból, valamint a Tapolcaimedencéből nem sikerült kimutatni (83. ábra). Az előző fajhoz hasonlóan, jellemző élőhelyei az oligotróf-mezotróf lápok, tőzegmohalápok, mocsarak. Korábban (az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején) a tihanyi Külső-tóban fejlődött néhány évig nagyon erős populációja. Az utóbbi egy-két évtizedben azonban már csak néhány példány figyelhető meg. Időnként a Kis-Balatonon jelenik meg viszonylag nagy egyedszámban. A rajzási sajátosságait bemutató fenológiai diagramok (84-85. ábra) összeállításához elsősorban a Külső-tónál nyert adatai szolgáltatták az alapot. Irodalmi adatok: 1, 3, 4, 7, 10, 11, 14, 20, 24, 25, 26, 27, 29, 31, 33, 34, 35, 37, 41, 48, 53, 55 (I. táblázat). 83. ábra: A Leucorrhinia pectoralis lelőhelyei