Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)
Bevezetés - A kutatás múltja és jelene
BEVEZETÉS A Bakony holyvafaunáját - bár a ritkább fajok elterjedéséről még nagyon keveset tudunk - ma többé-kevésbé jól ismerjük. Egyes családok (Staphylinidae, Phloeocharidae, Tachyporidae, Oxyporidae, Micropeplidae) feldolgozása az alapvetés szintjén már megtörtént, két jelentős csoport (Stenidae, Aleocharidae) fajainak meghatározására azonban még nem került sor, szórványos adataink azonban ez utóbbiakról is vannak. (Sajnos a 15-20 évnél régebben közzétett dolgozatok egy része már kisebb-nagyobb mértékben túlhaladott, ezért a bennük felsorolt adatok egy része is ellenőrzésre szorul.) A Vértes holyvafaunájáról ismereteink nagyon hézagosak, önálló közlemény erről a területről eddig még nem jelent meg. A holyvaféléknek a Kárpát-medencéből közel 1700 faja ismert, Magyarországról pedig mintegy 1250 fajt mutattak ki. A Bakony és a Vértes területéről összesen 588 holyvafajt ismerünk, az itt élő fajok száma azonban legalább 1000-re tehető. Néhány holyvafajt hazánkban most még csak a Bakonyból {Gabrius toxotes, Pachyatheta cribrata, Liogluta pagana, Callicerus obscurus, Omalium excavatum), illetve a Vértesből ismerünk (Erichsonius signaticornis, Aleochara verna, Liogluta alpestris, Pleurotobia magnified), ezek előfordulása azonban országunk más tájain is szinte biztosra vehető. A Mocyta fussi fajt Magyarországról korábban még nem említették: hazánkban ezt a bogarat első ízben Keszthelyen gyűjtötték. A KUTATÁS MÚLTJA ÉS JELENE A bogarakra vonatkozó legkorábbi faunisztikai adatok hazánk területéről az ezerhétszázas évek végéről, illetve az ezernyolcszázas évek elejéről valók. A gyűjtőhelyek pontosabb megjelölését ez idő tájt még nem tartották szükségesnek, az esetek többségében elegendőnek vélték csak a „Hungária" lelőhelyet feltüntetni. Részletesebb adatokat az ezernyolcszázas évek vége felé kezdtek rendszeresebben közölni, és az első biztos bakonyi adatok is csak ebből az időből ismertek. Külföldi szakember volt az első, aki magyarországi utazásai során Nagyvázsony környékére is eljutott, bogarakat (közöttük 9 holyvafajt) gyűjtött, és erről közleményében beszámolt (Hopffgarten 1876). Ez idő tájt - a Kárpát-medence faunisztikai kutatásának kezdeti szakaszában - már magyar rovarászok is munkálkodtak a Bakony területén. Pável János Zirc környékén gyűjtött 1886-ban, Rédl Gusztáv pedig Tapolca környékét kutatta, és adatait közzé is tette (Rédl 1894). Munkájában 12 holyvafajról esik szó. Kuthy Dezső - bár járt a területen - elsősorban nem a gyűjtésben szerzett igazi érdemeket. O volt az, aki Kárpát-medence bogárfaunájának első katalógusát összeállította, és abban az addig ismert bakonyi adatokat is felsorolta (Kuthy 1897). A holyvákat említve 64 faj előfordulásáról számolhatott be, ami ezekben a korai időkben jelentős eredménynek mondható. (A bakonyi adatok egy része ebben a munkában valószínűleg nem szerepel, mert a leggyakoribb fajok lelőhelyeit Kuthy nem tartotta fontosnak közölni.) Wachsmann Ferenc, illetve Ehmann Ferenc a századforduló táján, nagyjából egy időben tevékenykedett a Bakony területén. Wachsmann Pápa tágabb környezetének bogárfaunáját kutatta, és eredményeit közzé is tette. Munkája (Wachsmann 1907) a holyvák tekintetében is az egyik legjelentősebb bakonyi adatforrás lehetne, az egyes fajok
