Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

11.4. Bakonygyirót (Balog és társai 2003); Bakonygyirót, erdő, talajcsapdázás, 2000. XI. 2, 2001. IV. 6, KCs.; Bakonygyirót: Sertéstói-dűlö, almáskert, talajcsapdázás, 2000. VII. 27, 2001. VI. 22, KCs.; Szápár, rostálás, 1981. II. 8, PA. és RI. Megtalálható a hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon. Erdős területeken gyakori (a hegyvidék magasabb régióiban ritkább), erdőtlen vidékeken szórványosan fordul elő. A sötét, hűvös, vizes-nedves élőhelyeket kerüli; leginkább üde-száraz erdőkben, néha nedves-üde gyepekben található. Bomló növényi anyagokon (pl. avarban, hangyafészkek törmelékében, komposztban, rothadó növényi maradványokon, trágyában, elvétve istállók alomjában, víz által partra sodort uszadékban), illetve kövek, fadarabok stb. alatt él. Heterothops niger Kraatz, 1868 - fekete egérholyva 1.1. Kővágóörs: Kornyi-tó, ürgelyukból, 1982. III. 29, PA.; Mindszentkálla: Öreghegy, 1992. V. 13-18, 1993. IV. 18, RL; Pécsely: Körtvélyes, 1979. IV. 14, RL; Tihany, 1983. IV. 17, PA. 1.2. Veszprém: Tekeres-völgy, 1978. II. 25, Spl. és WT. Elterjedt a hegyvidék alacsonyabb régióiban, a dombvidéken és a síkságon. Különböző gyeptársulásokban (réteken, nedves legelőkön, száraz pusztagyepekben, száraz legelőkön stb.) sokfelé előfordul - néha erdőkben is megtalálható -, de sehol sem gyakori. Kisemlősök (pl. Citellus, Microtus, Mus, Talpa) fészkében és föld alatti járataiban él, elvétve azonban a szabadban is fellelhető. Xantholininae (Erichson, 1839) - rovátkásholyvák Othiini (Thomson, 1859) [Atrecini Hatch, 1957] - avarholyvák Othius laeviusculus Stephens, 1833 - barna avarholyva 1.3. Keszthely (Tóth 1989); Keszthely, GyJ. (Tóth 1985). II.2. Zirc (Tóth 1989); Zirc, LF. (Tóth 1985). II.4. Bakonygyirót (Balog és társai 2003); Bakonygyirót: Sertéstói-dűlő, almáskert, talajcsapdázás, 2000. VIII. 24, KCs.; Pápa: Kalapács-ér, égerliget, 1972. V. 23, TS. A magasabb hegyvidék erdős tájainak jellemző állata, a hűvös, csapadékos éghajlatú vidékeken azonban az alacsonyabb régiókba is leereszkedik. Magyarországon biztosan a Kőszegi-hegységből és a Dunántúli-középhegységből (Bakony, Budai-hegység) ismert, de van egy (megerősítendő) lelőhelyadatunk a Somogyi-dombság területéről (Siófok) is. Rendszerint vizes-nedves erdőkben (pl. égerligetekben, égeres mocsárerdőkben) akadhatunk rá, néha azonban megtalálható mocsarak, lápok, rétek, nedves legelők stb. időszakosan felázott, elöntött talajain is. Bomló növényi anyagokon (pl. avarban, korhadó fában, víz által partra sodort uszadékban), illetve kövek, fadarabok stb. alatt él. Othius punctulatus (Goeze, 1777) [Paederus fulvipennis Fabricius, 1793] - nagy avarholyva 1.1. Balatoncsicsó: Erdészlak, 1977. V. 22, RL; Csopak: Nosztori-völgy, talajcsapdázás, 1976. V. 6-25, 1976. VI. 5-30, BaJ.; Kapolcs: Kálomisz-tó, 1969. V. 7, PaJ.; Pécsely, rostálás, 1982. III. 29, PA. és RL; Pécsely: Körtvélyes, 1977. IV. 3, RL; Tihany, 1964. V. 31, TL. (Tóth 1985). 1.2. Veszprém: Tekeres-völgy, 1977. IV. 24, 1977. XI. 27, Spl. és WT.