Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

XI. 9-1977. III. 23., 1977. XI. 24-1978. IV. 1, TL.; Fenyőfő: Kék-hegy, rostálás, 1982. XI. 1, PA. és RL; Ugod: Gerence-völgy, 1957. IV. 18., PaJ. 11.3. Isztimér: Burok-völgy, 1980. VII. 6, PA. 11.4. Bakonygyirót, erdő, talajcsapdázás, 2000. IV. 26, KCs. II.6. Gánt: Marburg-kereszt, 250 m, Corydali-Aceretum pseudoplatani, Laetiporus sulphur-eus-roi, 1992. X. 27, ÁL.; Vértessomló: Szarvas-kút, talajcsapdázás, 2000. VI. 17-VII. 22, KCs. és MoO. A hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon egyaránt előfordul; zárt erdőkben - különösen tölgyesekben - egyike a közönségesebb holyvafajoknak. Nedvesebb, párásabb környezetben néha fátlan élőhelyeken is megtalálható. Nagyobb tömegben avarban és más növényi eredetű törmelékben él, de nem ritka elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt, gombák rothadó termőtestén, komposztban, kövek, fadarabok alatt, rothadó növényi maradványokon stb. sem. Quedius (Raphirus) maurorufus (Gravenhorst, 1806) - ligeti mohaholyva 11.2. Zirc, LF. (Tóth 1985). A hegyvidék és a dombvidék vizes-nedves erdeinek jellemző állata. A hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú tájak erdeiben, az Alföld és a Kisalföld nagyobb folyóinak ligeteiben talán a síkságon is előfordul (amint azt irodalmi adatok is valószínűsítik). Főleg a friss vízzel öntözött talajú, árnyas, párás erdei élőhelyek, ligeterdők lakója. A magasabb régiókban néha bükkösök, szurdokerdők stb. esőtől, szivárgó víztől felázott talaján is megtalálható. Vízbe vagy vizes talajra hullott falevelek, gallyak között, víz által partra sodort uszadékban, vízzel átitatott korhadó fatörzsekben, tuskókban stb. él. Quedius (Raphirus) nemoralis Baudi, 1848 [Quedius oblitteratus auct, nec Erichson, 1840] - foltosszárnyú mohaholyva 11.3. Isztimér: Hárs-hegy, 1980. VI. 14, RL 11.4. Veszprémvarsány: Malom-hegy, talajcsapdázás, 1995. VI. 7, KCs. Elterjedt a hegyvidék alacsonyabb régióiban, a dombvidéken és a síkságon. Zárt erdőkben (elsősorban tölgyesekben) fordul elő. Avarban, elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt, gombák rothadó termőtestén, komposztban, kövek, fadarabok alatt, rothadó növényi maradványokon stb. él. (A Bakony területéről Quedius suturalis név alatt korábban közzétett adatok egy része valószínűleg - a tihanyi szinte bizonyosan - erre az állatra vonatkozik.) Quedius (Raphirus) nigriceps Kraatz, 1857 [Raphirus ruficollis Stephens, 1833] homoki mohaholyva I. 3. Zalaszántó: Tátika, avarból rostálva, 1953. IX. 13, KZ. (Tóth 1985). II. 2. Zirc, LF. (Tóth 1985). II.4. Fenyőfő, Pinetum sylvestris dicranetosum [Dicrano-Pinetum sylvestris], mohából, 1957. VIII. 7, PaJ.; Fenyőfő, vízmosás, talajcsapdázás, 2002. X. 9, KCs.; Fenyőfő: Ősfenyves, 2001. VI. 9-VII. 15, KCs. Magyarországon elsősorban a Dél- és a Délnyugat-Dunántúlon, Somogy és Zala homokvidékein fordul elő, de a Dunántúli-középhegységben (Keszthelyi-hegység, Bakony, Bakonyalja) is megtalálható. Elsősorban az alacsonyabb hegyvidék és a dombvidék lakója, valószínű azonban, hogy helyenként a síkság erdős vidékeire is leereszkedik. Nálunk mindenekelőtt kilúgozott, üde-száraz homoktalajokon fordul elő; kötött talajokon csak elvétve akadhatunk rá. Jellemző élőhelyei a savanyú homokon tenyésző