Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

ILI. Öcs: Nagy-tó, 2002. VI. 13, KCs.; Öcs: Nagy-tó, talajcsapdázás, 2002. VIII. 16, 2002.X. 1, KCs. II.2. Ugod: Királykapu, 1976. VII. 15, BaJ. 11.4. Fenyőfő, vízmosás, talajcsapdázás, 2002. IX. 2, KCs.; Ugod, kaszáló, 1972. V. 8, BaJ. Elterjedt a hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon. Elsősorban vizes, nedves vagy üde gyepekben és erdőkben fordul elő; száraz élőhelyeken ritka. Bomló növényi anyagokon (avarban, elhalt fák korhadó anyagában és leváló kérge alatt, gombák rothadó termőtestén, komposztban, kövek, fadarabok alatt, rothadó növényi maradványokon, víz által partra sodort uszadékban stb.) él. Quedius (Quediops) lucidulus Erichson, 1839 - zöldfényű mohaholyva 11.2. Eplény, szalmakazal alól rostálva, 1977. XII. 5, PA. (Tóth 1985); Zirc, LF. (Tóth 1985). 11.3. Várpalota: Pétfürdő, szalmakazal alól rostálva, 1977. XII. 5, PA. (Tóth 1985). A magasabb hegyvidék erdős tájainak jellemző állata, a hűvös, csapadékos éghajlatú vidékeken azonban az alacsonyabb régiókba is leereszkedik. Magyarországon biztosan csak a Bükkből (Nagyvisnyó) ismert, hazai elterjedését ezért még nem tudjuk körvonalazni. Előfordulása a Bakonyban megerősítésre szorul. (Korábban közzétett adatai valószínűleg a következő fajra vonatkoznak.) Magashegységi bükkösökben, szurdokerdőkben, lucosokban stb. fordul elő. Bomló szerves anyagokon (avarban, gombák rothadó termőtestén, korhadó fában, rothadó növényi maradványokon, vadtrágyában stb.) található. Quedius (Quediops) scintillans (Gravenhorst, 1806) - szivárványos mohaholyva 1.2. Sóly (Kuthy 1897). 1.3. Keszthely, búzaföld, talajcsapdázás, 1995. IV. 10-V. 2, SZs. Szórványosan fordul elő az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. Elsősorban üde-száraz erdők lakója, nedvesebb, párásabb környezetben azonban fátlan élőhelyeken is megtalálható. Főleg avarban és más növényi eredetű törmelékben él, de nem ritka elhalt fák korhadékában, komposztban, rothadó növényi maradványokon stb. sem. [Quedius (Raphirus) auricomus Kiesenwetter, 1850 - aranyszőrű mohaholyva] -. Vértes (Tóth 1984). A magasabb hegyvidék erdős tájainak jellemző faja. Faunaterületünkön - irodalmi források szerint - a Kárpátok vonulatain fordul elő, honossága azonban nagyon kétséges, újabb megerősítésre szorul. (A Vértesből közölt adat talán a Quedius umbrinus fajra vonatkozik.) Hideg vizű erdei források, gyors folyású patakok, vízesések friss vízzel fröcskölt, hűvös, vízpárával telített környezetében fordul elő. Vízben ázó vagy vízzel permetezett kövek között, friss vízzel átitatott kőzettörmeléken, vízimohákon vagy a víz által szállított durvább növényi törmelékben stb. fordul elő. Quedius (Raphirus) boops (Gravenhorst, 1802) - apró mohaholyva [nagyszemü mohaholyva] I. 3. Balatonederics, EF. (Tóth 1985); Zalaszántó: Tátika, 1956. IX. 5, LR. (Tóth 1985). II. 2. Zirc, 1955. IX. 11, LR. (Tóth 1985).