Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

források szerint azonban komposztban, rothadó növényi maradványokon, szárazodó trágyában is fellelhető. Philonthus (Bisnius) viridipennis Fauvel, 1875 - alföldi ganajholyva 1.1. Tihany, Smetana (Tóth 1985); Tihany, 1930. VIII. (Smetana 1955). 1.3. Gyenesdiás (Tóth 1984); Gyenesdiás, fenyves erdő, lámpafényre repült, 1949. VII. 12-28., KZ. (Tóth 1985). Az erdős puszták övében, az alföldekkel határos alacsonyabb hegyvidéki és dombsági tájakon, illetve az Alföldön és a Kisalföldön fordul elő igen szórványosan. A meleg, száraz éghajlatú vidékek jellemző állata. Mindenütt rendkívül ritka. Álló- és folyóvizek partján - legtöbbször friss vízzel átitatott vagy időnként friss vízzel öntözött nyers üledékeken és hordalékokon - akadhatunk rá. Kövek, kavicsok között, vizes-nedves növényi törmelékben, víz által partra sodort uszadékban stb. található. Philonthus (Spatulonthus) coprophilus Jarrige, 1949 [Philonthus longicornis var. rubromaculatus Bernhauer, 1915, nec Blanchard, 1842] - szegélyesszárnyú ganajholyva 1.1. Tihany: Külső-tó, 1972. VII. 12., TS. ILI. Veszprém: Csatár-hegy, 1957. VI. 4, PaJ. Elterjedt a hegyvidék alacsonyabb régióiban, a dombvidéken és a síkságon. A száraz gyepek, száraz legelők jellemző faja; elvétve megtalálható nedves-üde gyepekben is. Erdőkben legfeljebb véletlenszerűen fordul elő. Főleg szárazodó trágyában él, de ritkán komposztban, rothadó növényi maradványokon stb. is fellelhető. Philonthus (Spatulonthus) longicornis Stephens, 1832 - sárgacsípőjű ganajholyva 1.2. Sóly (Kuthy 1897). IIA Ugod, 1963. V. 29., PaJ. A hegyvidéken és a dombvidéken elterjedt (bár gyakorinak itt sem mondható), a síkságon csupán néhány lelőhelye ismert. Az erdős vidékek nedves-üde gyepjeinek jellemző állata; nagyobb számban többnyire legelőkön gyűjthető. Szárazodó trágyában él, de néha dögön, istállók alomjában, komposztban, madarak fészkében, rothadó növényi maradványokon stb. is előfordul. Philonthus (Spatulonthus) parvicornis (Gravenhorst, 1802) [Staphylinus agilis Gravenhorst, 1806] - rövidcsápú ganajholyva ILI. Úrkút, 1979. IV. 16, RL; Úrkút: Zsófiapuszta, 1979. IV. 15, RL; Veszprém: Csatár-hegy, 1957. VII. 4, PaJ. II.6. Csákberény: Csípő, 200 m, Cynodonto-Festucetum pseudovinae, juhtrágyából, 1994. III. 31, ÁL. Elterjedt a hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon; a magasabb régiókban ritka, az alacsonyabb területeken gyakori. Nedves, üde és száraz gyepekben egyaránt megtalálható, nagyobb számban azonban csak legelőkön gyűjthető. Erdőkben legfeljebb véletlenszerűen fordul elő. Főleg szárazodó trágyában él, néha azonban dögön, komposztban, rothadó növényi maradványokon stb. is előfordul. Philonthus (Paragabrius) fumarius (Gravenhorst, 1806) - kormos ganajholyva 1.1. Balatonszőlős, tsz melletti tó, 1998. V 28, KCs.; Tihany, 1939. IV. 15, KZ. és SzV. (Tóth 1985); Tihany, 1939. VI. 21, BF. (Tóth 1985); Tihany: Külső-tó, talajcsapdázás, 2000. VIL 24-VIII. 2, 2000. VIII. 2-IX. 14, KCs.