Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

IIA Pápa: Tapolcafő, láprét, talajcsapdázás, 1999. VI. 8-VII. 8., KCs. IV. Zánka: Balaton, 1996. V. 3., KCs. Előfordul az Alföldön és a Kisalföldön, a nagyobb folyók mentén, illetve a turjánvidékeken. Szélesebb völgyekben, nagyobb patakok mentén a dombsági, illetve az alacsonyabb hegyvidéki tájakon is megtalálható. A pangóvizes vagy időnként friss vízzel elöntött, homokos, iszapos, agyagos vagy tőzeges talajú, árnyas, párás erdei élőhelyek (láperdők, keményfaligetek) jellemző állata. Vizes-nedves erdőkön kívül megtalálható mocsarak, lápok, rétek, nedves legelők stb. időszakosan felázott, elöntött talajain is. Bomló szerves anyagokon (pl. dögön, rothadó növényi maradványokon, trágyában), illetve kövek, fadarabok stb. alatt él. Ocypus (Pseudocypus) aeneocephalus (De Geer, 1774) - bronzos holyva 1.1. Tihany, 1939. VI. 21., BF. (Székessy 19436; Tóth 1985). 1.3. Balatonederics (Tóth 1984); Balatonederics, WF. (Tóth 1985). Szórványosan fordul elő a hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. Elsősorban nedves-üde gyepekben él, előfordul azonban erdőkben is, különösen a szárazabb éghajlatú vidékeken. Bomló szerves anyagokon (pl. avarban, korhadó fában, korhadó, rothadó növényi maradványokon), illetve kövek, fadarabok stb. alatt található. Ocypus (Pseudocypus) fulvipennis Erichson, 1840 [Staphylinus vagans Heer, 1839] - vörösszárnyú holyva 1.1. Balatonfüred: Kéki-völgy, sztyepprét, talajcsapdázás, 2000. VI. 13—VII. 12., HB. és KCs.; Balatonhenye: Monostori-tó, 1978. V 6., RI.; Monoszló: Tar orra, 1969. IV. 9-VII. 4., 1969. XI. 21., TL.; Tihany, 1939. VI. 21., BF. (Tóth 1985); Tihany, 1940. IX. 15., SzV. (Székessy 19436; Tóth 1985); Tihany, 1955. IX. 4., MaM. 1.2. Királyszentistván: Ugri-hegy, lejtösztyepp, talajcsapdázás, 1998. VI. 10-24., KCs.; Sóly (Kuthy 1897); Veszprém: Gulya-domb, kő alól egyelve, 1962. IV. 10., PaJ. ILI. Szentgál: Miklós Pál hegy, 1963. IV. 7., PaJ. 11.2. Hárskút: Ráktanya, felhagyott almáskert, talajcsapdázás, 2003. IX. 30., KCs.; Zirc: Pintér-hegy, 1973. VIII. 4., SnI. és TS. 11.3. Balinka: Gaja, talajcsapdázás, 2001. IX. 26., KJ.; Kincsesbánya, 1996. X. L, KCs. IIA Bakonygyirót: Sertéstói-dülő, almáskert, talajcsapdázás, 1998. X. 19., KCs.; Fenyőfő, vízmosás, talajcsapdázás, 2002. X. 9., KCs.; Ugod, 1973. IV. 2., BaJ. II.6. Csákberény: Bucka, lejtösztyepp, talajcsapdázás, 2003. V. 27., KCs. Elterjedt az alacsonyabb hegyvidéki régiókban, a dombvidéken és a síkságon. A száraz gyepek jellegzetes faja; néha gyepes aljnövényzetű, üde-száraz tölgyesekben is előfordul. Bomló szerves anyagokon él; legtöbbször avarban, korhadó fában, kövek, fadarabok stb. alatt, rothadó növényi maradványokon, trágyában stb. található. Ocypus (Pseudocypus) fuscatus (Gravenhorst, 1802) [Staphylinus crassicollis Gravenhorst, 1802] - fémeshátú holyva II.2. Bakonybél: Szömörke, 1971. XI. 9., TS.; Hárskút: Ráktanya, felhagyott almáskert, 2003. V. 2-30., KCs.; Zirc, GyJ. (Tóth 1985). Megtalálható a hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. Elsősorban nedvesüde gyepekben él, előfordul azonban erdőkben is, különösen a szárazabb éghajlatú vidékeken. Bomló szerves anyagokon (pl. avarban, korhadó fában, rothadó növényi maradványokon), illetve kövek, fadarabok stb. alatt található.