Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)
Természetvédelmi vonatkozások
Bennszülött fajaink általában nem különösebben ritkák, de többnyire csak meghatározott feltételek között fordulnak elő. A bennszülött maradványok azonban igazi ritkaságok, ezek népességei valószínűleg nagyon kicsik. Bennszülött fajaink rokonságába általában euroszibériai, európai, közép-európai, esetleg kelet- vagy nyugat-balkáni, illetve kelet-alpesi faunaelemek tartoznak. Van néhány mediterrán eredetű bennszülött fajunk is, melyek rokonságát a negyedkor jeges és jégmentes időszakainak váltakozása erősen megtizedelte, szétszórta. Ezek a kis elterjedési területű, maradvány jellegű bennszülöttek Horvátország magashegységeiben, illetve a Déli-Kárpátok hegyvidékein élnek. Hazánkban elsősorban az északkeleti országrészben, a Felső-Tisza vidékén, és főleg az Északi-középhegység területén fordulnak elő bennszülött holyvák. Ezek azonban - egy kivételtől eltekintve - nem a magyar faunatartomány kizárólagos fajai, hanem a Kárpátok faunatartományának {Paederidus carpathicold), illetve a Keleti-Kárpátok faunavidékének bennszülött elemei {Ocypus serotinus, Xantholinus azuganus, X. kaszabi, Stenus carpathicus, Geostiba chyzeri). Az Északi-Kárpátok faunavidékének kizárólagos holyvafajai hazánk területére nem jutnak el, és hasonló a helyzet a Dinárihegység, illetve a Keleti-Alpok endemizmusaival kapcsolatban is. (Ilyen elemek más állatcsoportok képviselői között is csak elvétve akadnak.) Hazánk, illetve a magyar faunatartomány egyetlen kizárólagos holyvafaja - ismereteink szerint csak a Dunántúli- és az Északi-középhegység területén fordul elő - a Geostiba gyorffyi. Az egyes területeket, természetvédelmi értékük szerint, a következő szempontok alapján osztályozhatjuk. Nem természetes élőhelyek - Ide tartozik minden olyan terület, amely az emberi tevékenység nyomán oly mértékben átalakult, hogy származása, eredeti jellegzetességei már nem ismerhetők fel. Ilyenek pl. a lakott helyek (városok, falvak stb.), gazdasági területek (szántók, gyümölcsösök, kertek, erdőültetvények, akácosok stb.), kikövezett partok közé szorított állóvizek és vízfolyások. Az ilyen élőhelyek növényzetének és állatvilágának legfontosabb jellemzője a szegényes fajkészlet. A zavaró hatásokat csak kevés faj képes tartósan elviselni, ezért az általánosan elterjedt, nagy tűrőképességű növények és állatok közül is meghatározó lehet a természetes pionírok szerepe. Az egyes fajok megtelepedését, fennmaradását nagyobb mértékben a véletlen szabályozza, ezért az itt kialakuló életközösségek változó összetételűek. Bizonyos tápanyagok, táplálékforrások feldúsulása, a verseny hiánya stb. miatt egyes fajok, pl. gyomok, kártevők erősen elszaporodhatnak. Ritkább fajok, színező elemek csak véletlenszerűen fordulnak elő. Leromlott élőhelyek - Ide soroljuk azokat a területeket - eredetük többnyire csak bizonytalanul ismerhető fel -, ahol a növényzet és az állatvilág természetes összetétele az emberi beavatkozás folytán már felbomlott, illetve még nem alakult ki. Ilyenek pl. a túlhasznált legelők, szabályozott medrű vízfolyások. Előfordulhat, hogy a leromlást természetes, legtöbbször azonban az emberi tevékenység által gerjesztett folyamatok (pl. suvadás, erózió) idézik elő. Az eredeti vegetáció és fauna elemei jelen vannak, de a jellegtelen (az emberi beavatkozást, zavarást tűrő) fajok uralkodnak, a színező elemek száma alacsony. Bizonyos tápanyagok, táplálékforrások feldúsulása egyes fajok egyedszámánakjelentős növekedését idézheti elő (pl. legelőkön a taposást, trágyázást tűrő növényekét, illetve trágyalakó állatokét).
