Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

sus avium, Crataegus monogyna, C. oxyacantha, Prunus spinosa) is megtalálható. Ritkábban növényi törmelékben stb. is ráakadhatunk. Eusphalerum (Pareusphalerum) tenenbaumi (Bernhauer, 1932) [Staphylinus floralis auct, nec Paykull, 1789] - gödrös virágholyva I. 3. Balatonederics (Székessy 19386); Balatonederics, GyJ. (Tóth 1980; Horváth 1998). II. 2. Fenyőfő: Kék-hegy, 500 m, Aegopodio-Alnetum glutinosae, Primula veris virágjáról, 1991. V. 5, ÁL. IIA Bakonypölöske, LR. (Tóth 1980). Elterjedt a hegyvidék és a dombvidék - elsősorban azonban a magasabb régiók - erdős tájain. Vizes, nedves és üde erdei élőhelyeken gyakori, de száraz erdőkben, sőt néha gyepekben is előfordul. Főleg lágyszárúak (pl. Anemone ranunculoides, Galeobdolon luteum, Lamium maculatum, Primula veris, Pulmonaria officinalis) virágján él. Ritkán fákon, cserjéken (pl. Crataegus monogyna, C. oxyacantha, Prunus spinosa) is megtalálható. Anthophagini (Thomson, 1859) - felemásholyvák Xylodromus concinnus (Marsham, 1802) [Staphylinus concinnus Marsham, 1802, nec Gravenhorst, 1802; Omalium brunnipes Stephens, 1834] - füstös felemásholyva 1.1. Tihany (Székessy 1939a); Tihany, 1934. V. 23, SzV. (Székessy 19436; Tóth 1980; Horváth 1998). Elterjedt a hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain, és szórványosan előfordul az Alföld, illetve a Kisalföld erdőtlen vidékein is. Elsősorban a nedves-üde, árnyas, párás környezetet kedveli, de a vízi, illetve a szélsőségesen száraz élőhelyek kivételével csaknem mindenütt megtalálható. Bomló szerves anyagokon (avarban, dögön, fakéreg alatt, fák kifolyó nedvén, gombák rothadó termőtestén, komposztban, rothadó növényi maradványokon, szárazodó trágyában stb.) él, a szabadban azonban meglehetősen ritka. Nagyobb számban madarak és emlősök fészkében, szalmakazlak, szénaboglyák alján, valamint különböző emberi létesítményekben (istállókban, magtárakban, malmokban, szénapajtákban stb.) található. Kivételesen virágzó fákon, cserjéken is előfordul. Xylodromus depressus (Gravenhorst, 1802) - penészkedvelő felemásholyva [csűrlakó holyva] I. 3. Zalaszántó: Tátika, avarból rostálva, 1953. IX. 13, KZ. (Tóth 1980; Horváth 1998). Szórványosan fordul elő a hegyvidék és a dombvidék erdős tájain. Elsősorban zárt erdőkben él, néha azonban előfordul gyepes élőhelyeken is. Többnyire elhalt lombosfák korhadékában és leváló kérge alatt akadhatunk rá, de megtalálható avarban, fák kifolyó nedvén, szénatörmelékben stb. is. Xylodromus testaceus (Erichson, 1840) [Omalium pygmaeum Gravenhorst, 1806; O. testaceum Erichson, 1840, nec Gravenhorst, 1806; Xilodromus heterocerus Fiori, 1900] - vöröses felemásholyva II. 2. Fenyőfő: Kisszépalmapuszta, 1965. V. 25-31, PaJ.; Ugod: Huszárokelőpuszta, 1979. V. 20, PA.; Zirc, CsE. (Tóth 1980). II.3. Balinka: Kisgyónbánya, rőzsekötegből, 1981. VI. 28, PA.