Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

1.1. Kapolcs: Eger-víz, 1971. VII. 9., TL.; Kapolcs: Kálomisz-tó, 1971. VII. 9., TL.; Monostorapáti, tópart, 1967. VIII. 22, TL.; Tihany, 1933. XL 23., MF. (Székessy 19436; Tóth 1980; Horváth 1998); Tihany, 1939. VI. 21, BF. (Székessy 19436; Tóth 1980; Horváth 1998); Vászoly, 1978. IV. 24, PA. 1.2. Balatonalmádi, 1963. VI. 17, 1964. VIII. 10, TL. (Tóth 1980; Horváth 1998); Balatonalmádi, vízpart, 1963. VI. 17, TL. (Tóth 1968); Balatonalmádi: Káptalanfüred, 1963. VI. 17, 1964. VII. 4, 1971. VII. 10, TL. (Tóth 1980); Balatonalmádi: Káptalanfüred, 1971. VII. 10, TL.; Balatonalmádi: Káptalanfüred, vízpart, 1964. VIII. 6, TL. (Tóth 1968). 1.3. Gyenesdiás, fenyves erdő, lámpafényre repült, 1949. VII. 12-28, KZ. (Tóth 1980; Horváth 1998); Keszthely, vasútállomás, 1968. VIII. 5, TL.; Keszthely, vasútállomás, fényre, 1968. VIII. 5, TL. (Tóth 1980). ILI. Nagyvázsony: Kab-hegy, 1962. VIII. 14, TL. (Tóth 1980); Nagyvázsony: Nyír-tó, egyelés, 2002. VII. 5, KCs. 11.2. Bakonybél (Székessy 1939c/); Bakonybél, WF. (Tóth 1980); Bakonybél: Feketeséd, 1971. V. 8, TL.; Bakonybél: Gerence, 1972. VIII. 11, TL. (Tóth 1980); Márkó, tópart, 1997. VIII. 5, KCs.; Ugod: Hubertlak, 1967. VI. 26-29, PaJ.; Ugod: Hubertlak, patak menti kő alól egyelve, 1967. VI. 26-29, PaJ.; Zirc, 1964. VII. 10, PaJ. 11.3. Balinka: Kisgyónbánya, 1980. V. 25, RL; Bodajk: Gaja, 1971. IX. 24, TL. 11.4. Bakonycsernye, legelő, 1964. VII. 30, PaJ.; Bakonygyirót (Balog és társai 2003); Bakonygyirót: Sertéstói-dülő, almáskert, talajcsapdázás, 2000. VI. 29, KCs.; Bakonyszentlászló: Halastó, 1971. VII. 8, TL. 11.5. Pannonhalma: Jánosháza, mesterséges tó, 1997. IV. 24, KCs. 11.6. Vértessomló: Szarvas-kút, parttaposás, 2000. VI. 17, KCs. A magasabb hegyvidéken szórványosan fordul elő és ritka, az alacsonyabb hegyvidéki, dombvidéki és síksági tájakon elterjedt és gyakori. Csaknem minden vizes-nedves vagy legalább időszakosan felázott, elöntött talajú élőhelyen megtalálható. Tömegesen fordul elő álló- és folyóvizek szárazodó, gyér növényzettel benőtt, iszapos nyers hordalékain, illetve üledékein, de mocsarakban, lápokban, réteken, nedves legelőkön, vizes-nedves erdőkben stb. sem ritka. Bomló növényi anyagokkal, nyers humusszal, moszatokkal táplálkozik. Többnyire a talajba ásott járataiban található; kivételesen komposztban, korhadó fában stb. is előfordul. Platystethus (Craetopycrus) degener Mulsant et Rey, 1878 - iszaplakó korhóholyva I. 1. Kapolcs: Eger-víz, 1971. VII. 9, TL.; Kapolcs: Kálomisz-tó, 1971. VII. 9, TL. II. 2. Bakonybél: Gerence, 1972. VIII. 11, TL. 11.3. Bodajk: Gaja, 1971. IX. 24, TL. 11.4. Bakonyszentlászló: Halastó, 1971. VII. 8, TL. A hegyvidék, a dombvidék és a síkság lakója, az Alföld középső, legszárazabb éghajlatú területein azonban valószínűleg csak a nagyobb folyók mentén, illetve kiterjedtebb mocsár- és lápvidékeken fordul elő. A magasabb régiókban ritka, az alacsonyabb területeken gyakori. Környezeti igénye és életmódja az előző fajéval nagyjából megegyezik. Platystethus (Craetopycrus) nitens (C. R. Sahlberg, 1832) - réti korhóholyva 1.1. Balatonfüred, nádas szegélye, 1973. VII. 5, TL. (Tóth 1980; Horváth 1998); Balatonfüred: Koloska-völgy, 1978. IV. 5, PA.; Kapolcs: Eger-víz, 1971. VII. 9, TL.; Ka-