Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

A hegyvidék és a dombvidék nedves-üde erdeinek jellemző állata. Ligeterdőkben, bükkösökben, szurdokerdőkben, gyertyános tölgyesekben stb. él. Bomló szerves anyagokon (dögön, gombák rothadó termőtestén, komposztban, rothadó növényi maradványokon, vadtrágyában stb.) fordul elő. Tachinus laticollis Gravenhorst, 1802 - széleshátú fürgeholyva 11.2. Bakonyszücs: Kőris-hegy, 1988. VI. 11., RL; Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1976. V. 24-VI. 25., TL.; Fenyőfő: Kékhegy, 1983. V. 14-15., PA.; Porva: Generál-erdő, 1971. X. 2., TL.; Porva: Szépalmapuszta, 1988. VI. 11., RL; Veszprém: Esztergáli-völgy, 1982. IV. 24., TS. 11.3. Balinka: Kisgyónbánya, rothadó káposzta alól rostálva, 1989. IV. 3., PA. 11.6. Vértessomló: Szarvas-kút, talajcsapdázás, 2000. VII. 22—VIII. 25, KCs. és MoO. A hegyvidék és a dombvidék erdős tájain elterjedt és gyakori, a síkságon csak szórványosan található. Főleg vizes, nedves és üde erdőkben él, néha azonban gyepekben is ráakadhatunk. Az Alföldön és a Kisalföldön jobbára csak folyómenti ligetekben, láperdőkben, gyertyános kocsányos tölgyesekben stb. fordul elő. Bomló szerves anyagokon (avarban, dögön, elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt, fák kifolyó nedvén, gombák rothadó termőtestén, istállók alomjában, komposztban, rothadó növényi maradványokon, trágyában, víz által partra sodort uszadékban stb.) él. Tachinus lignorum (Linnaeus, 1758) - réti fürgeholyva I. 3. Vállus: Láz-tető, 1978. V. 21, RL ILI. Sáska: Agár-tető, fűhálózás, 1967. V. 11, PaJ. (Tóth 1986). II. 2. Bakonyszentkirály, 1979. V. 19, RGy.; Csesznek: Gézaháza, sertéstrágyából, 1979. V. 24, SzD.; Eplény: Malom-völgy, 1977. IX. 24, RL IIA Szápár: Sánc-hegy, 1979. XI. 4, RL; Ugod, 1977. V. 8, RL 11.7. Bakonysárkány, LF. (Tóth 1986). VI. Zámoly: Zámolyi-legelő, 150 m, Cynodonto-Festucetum pseudovinae, marhatrágyából, 1993.X. 13, ÁL. Elterjedt a hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon. Általában gyepes élőhelyeken fordul elő; zárt erdőkben csak elvétve található. Elsősorban trágyában él, de néha rothadó növényi maradványokon is ráakadhatunk. Tachinus pallipes (Gravenhorst, 1806) - szegélyeshátú fürgeholyva I. 2. Veszprém, 1954. VI. 17, MaM. (Tóth 1986). A hegyvidék és a dombvidék vizes, nedves és üde élőhelyein fordul elő, de csak a magasabb régiókban gyakori. Ligeterdökben, bükkösökben, szurdokerdőkben stb. él, de elvétve gyepekben is megtalálható. Bomló szerves anyagokon (elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt, gombák rothadó termőtestén, komposztban, nedves avarban, rothadó növényi maradványokon, trágyában stb.) él. Tachinus ruHpeniiis Gyllenhal, 1810 - vörösszárnyú fürgeholyva II. 2. Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1977. XI. 24-1978. V. 12, TL.; Porva, 1985. IV. 4, PA. A hegyvidék magasabb régióinak jellemző faja, az alacsonyabb területeken csak elvétve fordul elő. Magyarországon a Kőszegi-hegységből és a Bakonyból ismert. Rendszerint a lucosok és a bükkösök övének nedves-üde erdeiben akadhatunk rá, de nem