Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

magashegységi bükkösök övében) él, az alacsonyabb területeken csak elvétve található. Elsősorban zárt erdőkben akadhatunk rá, de vágásokon, tisztásokon, néha nedves-üde gyepekben stb. is előfordul. Gombásodó növényi anyagokon (pl. avarban, fűgyökerek között, szénatörmelékben), gombák termőtestén stb. él. Mycetoporus nigricollis Stephens, 1835 [Staphylinus splendens Marsham, 1802, nec Fabricius, 1793] - feketehátú gombászholyva [vöröshátú avarholyva] I. 1. Balatonfüred: Kéki-völgy, sztyepprét, talajcsapdázás, 2000. VI. 13—VII. 12, HB. és KCs.; Mindszentkálla: Öreghegy, 1992. V. 13-18, RL; Tihany, 1939. IV. 15, SzV. (Székessy 1943/J; Tóth 1986); Tihany: Hármas-hegy, 1983. IV. 17, RL; Tihany: Levendulás, 1983. IV. 17, RL II. 2. Zirc: Cigány-domb, 1976. IV. 21, TS. (Tóth 1986). Elterjedt a hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. Elsősorban zárt erdőkben gyakori, de vágásokon, tisztásokon, néha nedves-üde gyepekben stb. is előfordul. Gombásodó növényi anyagokon (avarban, fűgyökerek között, szénatörmelékben stb.) él. Mycetoporus piceolus Rey, 1883 - szurkos gombászholyva 11.2. Bakonybél: Szömörke, rostálás, 1983. XI. 12, PA.; Porva, rostálás, 1982. XII. 12, PA. és SzD. 11.3. Balinka, rostálás, 1983. XI. 13, PA. 11.4. Bakonygyirót (Balog és társai 2003); Bakonygyirót: Sertéstói-dülö, almáskert, talajcsapdázás, 1998. V. 19, KCs. Elterjedt az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. Melegkedvelő állat. Zárt erdőkben (a hegyvidéken és a dombvidéken leginkább cseres tölgyesekben, melegkedvelő tölgyesekben, az Alföldön és a Kisalföldön főleg pusztai tölgyesekben) fordul elő. Megtalálható bokorerdőkben, cserjésekben, vágásokon, néha üde-száraz gyepekben is. Gombásodó növényi anyagokon (avarban, fűgyökerek között stb.) él. Mycetoporus punctipennis W. Scriba, 1868 - pontozott gombászholyva II.6. Csákvár (Tóth 1993). Az alacsonyabb hegyvidék és a dombvidék meleg, száraz lejtőinek lakója, az itt tenyésző pusztai vegetáció (száraz gyepek, gyepes aljnövényzetű, üde-száraz erdők) jellegzetes faja. Szórványosan megtalálható az Alföldön és a Kisalföldön is, de itt már nagyon ritka. Melegkedvelő tölgyesekben, bokorerdőkben, sziklai cserjésekben, ritkábban pusztagyepekben, száraz legelőkön fordul elő. Gombásodó növényi anyagokon (avarban, fűgyökerek között stb.) él. Mycetoporus punctus (Gravenhorst, 1806) - hegyi gombászholyva II.2. Eplény, rostálás, 1982. I. 31, PA. és RL; Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1976. V. 24-VI. 25, TL. (Tóth 1986); Fenyőfő: Kék-hegy, rostálás, 1982. XI. 1, PA. és RL; Fenyőfő: Kisszépalmapuszta, rostálás, 1982. XII. 12, PA. és SzD.; Porva, rostálás, 1982. XII. 12, PA. és SzD.; Zirc: Pintér-hegy, 1941. X. 19, Kol. és SzL. (Tóth 1986). II.6. Csákvár, rostálás, 1961. V. 16, KMÉ. és TRZs. (Tóth 1986). A hegyvidék nedves-üde erdeinek jellemző állata. Országunk hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú peremvidékein - többnyire nagyobb folyóvizek mentén - az alacsonyabban fekvő területekre is leereszkedik, a dombvidéken, illetve a síkságon azonban már nagyon ritka. Bükkösökben, szurdokerdőkben, gyertyános tölgyesekben, keményfalige-